szombat, április 08, 2017

Hűséges Istenem


"Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten."
Zsoltár 31,6

Milyen sokféleképpen volt, van jelen az Isten az életünkben?

- A család, ahova születtem:
Jelen volt a hit és a hitetlenség, a szeretet és a szeretetlenség, az elfogadás és az elutasítás. Bár javarészt ateista nevelésben részesültem anyai nagyanyám templomba járó asszonyként megtanított minket, unokáit a fontos imádságokra. Titkos, rajzos könyve lapozgatása - ami egy régi Biblia volt - gyerekkorom egyik kedves szórakozásává vált. Talán itt, ekkor szerettem meg a könyveket és lettem hűséges olvasójává a történeteknek.

- A falu papja:
Nem érdekelt a templom és az ott zajló ceremóniák. Az én időmben ciki volt odajárni, meg - ahogy később megtudtam - rendszerellenes is. Mivel apám hitt a szocializmusban én is hittem. Ugyanakkor a papunk érdekes ember volt. Bár rebesgettek valamit a nőügyeiről és prédikációi sem jelentettek nagy vonzerőt, a törődése az emberek iránt elgondolkodtatott. Focimeccseket szervezett nekünk, srácoknak még akkor is, ha nem jártunk hittanra. Elfogadott minket és észre sem vettem, de én is elfogadtam őt. Nem hittem, de tiszteltem, hogy ő hisz.

- Fekete István állatregényei:
Olyan kézzelfoghatóvá tette a természet történéseit, mint senki más. Együtt éltem, együtt lélegeztem szereplőivel. Emlékszem számára a nyár szépséges asszony volt a tél pedig kemény öregember. Valahogy az ő írásai mutatták meg nekem először, hogy a mögött a világ mögött, amit látok és szeretek sokkal több is létezik.

- Sinkovics Imre imádsága:
Egy krízisben láttam először a Lukács evangéliuma alapján készült Jézus filmet. Az egész csodálatos volt, de méltán híres, kiváló színművészünk imája a film végén mélyen megérintett. Egy imádság volt, ami behívta az ember életébe Krisztust. Ha utána mondtad, akkor engedélyt adtál Jézusnak, hogy lépjen be közvetlenül az életedbe. Én megtettem és szinte egy éven belül megtértem és megkeresztelkedtem, bár ekkor még nem is sejtettem, hogy így lesz. Azóta is számtalan esetben jelentett számomra Istentől való üzenetet egy film.

- Vákuum és üresség:
A rendszerváltás környékén egy lelkileg kiüresedett világban éltünk. Az egész ország csalódott már az addigi ideológiákban és megérezte a szabadság lehetőségének ízét, mit sem sejtve, hogy milyen buktatókat tartogat a jövő. Aztán az a sok-sok természetfeletti jelenség, amit sehogyan sem tudtunk magyarázni az akkori felfogásunkkal. Ahhoz pedig túl sok minden történt, hogy azt lehessen mondani, mindez csak kamu. Így hát útnak indult a keresés, hogy valami betöltse az űrt. Istennek ez sikerült nálam.

- Nehezen/könnyen érthető Szentírás:
Emlékszem az első Bibliám illatára, még a tapintására is, ahogy a kezembe fogtam. A vágyra, hogy olvassam, ami azóta sem szűnt meg. Isten gondviselésére, hogy mindig akadt olyan, amit olvasva megértettem, ami megragadott, amit tovább akartam adni.

- A beszéd:
Egészen pontosan a prédikáció, hogy tudok érdekesen továbbadni dolgokat, hogy képes vagyok lekötni mások figyelmét, amikor tanítok. A felkészülés különösen jelentős, mert az az Isten megtapasztalása. Az üzenet nem tőlem jön, nem bennem születik meg, mindig kapom. Mint ezt az írást is. Volt, hogy én akartam valami nagyot mondani, sosem sikerült. Akkor mindig jött a szégyen. De amikor Isten akart felhasználni, és én engedtem, az mindig sikeres volt. Ez máig alázatra tanít.

- Furcsa, saját imák:
Bár az első imám tanult volt, egész hamar, még gyerekként elkezdtem beszélgetni "valakivel" csak úgy, mert kellett. Sokáig nem neveztem Istennek, mert csak később jöttem rá, sok tapasztalat által, hogy Ő az. Ezek a beszélgetések mindig azt jelentették, hogy kitárom a szívem, kiöntöm a lelkemet. A lényeg a teljes őszinteség, még akkor is, ha ez néha brutális volt. Mert mindig megkönnyebbülést hozott. A nyilvános imát jól elsajátítottam, megtanultam. Tudom mikor, hol, mit kell mondanom. De a legjobb pillanatok ma is azok, amikor naponta, séta közben a természetben csak úgy beszélgetek Istennel. És ezek azok, amikre a legtöbbször válaszol.

Ez, amit leírtam, csupán csak az én életem néhány részlete, amiből kiderül, hogy Isten mindig hűséges volt hozzám és máig az. Számtalanszor, folyamatosan és különböző módokon megkeresett, megszólított és megragadott. De én nem vagyok egy egyedi eset! A te életed is ilyen, mert Isten téged is keres. :-)

péntek, április 07, 2017

Taníts Uram

Amikor gyermekeink egy év körüliek voltak, elérkezett az idő, hogy megtanuljanak járni. Egyikünk elindította, hátulról óvón tartva kezét, másikunk várta, kitárt karokkal. Közben hívtuk felénk. Egy-két bátortalan lépés után földre huppant a kis drága. Aztán feltápászkodott, és kezdődött minden előröl. Megfigyeltük, hogy legtöbbször akkor esett el, ha lefelé nézett, ha elveszítette a szemkontaktust. Akkor, amikor hátranézett, hogy ’ugye, milyen ügyes vagyok?’ Vagy amikor elterelte valaki vagy valami a szülőkről a figyelmét. Ahányszor lehuppant, annyiszor kellett mindent előröl kezdeni. Viszont, ha elég kitartó volt, ha újból és újból talpra állt, még ha eleinte bizonytalan volt is, de a kitartás meghozta az eredményt. Ma már mindketten tudnak járni.

Más eset. Amikor autót tanultam vezetni, az oktató rengetegszer elmondta, hogy ne a kocsi orrát nézzem, hanem nézzem az utat, jó messzire előre.


Folytathatnánk a sort. 
Ma reggel azt üzeni nekünk Dávid a 143. Zsoltárban, hogy „Taníts meg akaratodat tenni, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezessen engem sima, egyenes földön!” A magam számára úgy fordítanám, hogy mint egy jó édesapára – segíts rád figyelnem Uram. A te kedvességed és szereteted tudom, hogy a legjobb útra terelget és vezet engem. Tudom, hogy néha elesek, megbotlok, amikor elveszítem a szemkontaktust. De Te édes Atyám, továbbra is ott állsz, kitárt karral és szólítgatsz, vigasztalsz, hívsz magadhoz. A te kedvességed, szereteted sokkal nagyobb, mint a földi szülők gyermekeik iránti vágyódása és szeretete. Köszönöm Uram, hogy soha nem fáradsz bele, hogy taníts és vezess engem. Köszönöm, hogy jóságod és kedvességed naponta terelget azon az ösvényen, ami hozzád vezet. Köszönöm Uram!

csütörtök, április 06, 2017

Jóval viszonozd a rosszat!

"Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek."
Péter első levele 3:9

Dermesztő hideg volt azon az 1569-es februári éjjelen. Dirk Willems összekötötte cellájában a lepedőket, az erős vasrácshoz erősítette, kidobta az ablakon, majd merészen ő maga is kimászott és óvatosan ereszkedni kezdett a várfalon lefelé.

Dirk az elsők egyike volt Hollandiában, aki azt vallotta, Isten országának tagjai akkor lehetünk, ha tudatos döntéssel elfogadjuk Jézust, és megkeresztelkedünk. A földi ország bírái azonban eretnekké nyilvánították őt, elfogták, és egy vár börtönébe zárták.

Mikor a lepedők elfogytak, a talajtól még mindig úgy 3 méter távolságban csüngött, de dermedt kezeivel amúgy sem tudta tovább tartani magát. Elengedte, és egy nagy puffanással a földre esett. Beütötte ugyan magát, de nem esett semmi baja. Ekkor a bástyáról kiáltozások hallatszottak.
– Szökik a fogoly! Riadó! Kimászott az eretnek!

Bár Dirk egy év alatt igen legyengült a sötét börtönben, most minden erejét összeszedte, átmászott a befagyott várárok töltésén, és futásnak eredt. Néhány őr azonnal utána iramodott, de úgy tűnt Dirk előnyét már nem fogják tudni behozni. Csak egy, a legderekabb katona bírta a versenyt, és míg a többiek messze lemaradta, az egyre közelebb ért a szökevényhez. Dirk az erdő felé vette az irányt, mert tudta, ha azt eléri, üldözői nem fogják megtalálni. Már csak egy kis tavon kellett átmennie, és bár nem mindenhol volt egyenletesen befagyva, óvatosan lépkedve át is ért rajta. Üldözője alatt azonban, aki nem volt olyan vékony, meg a páncél is nyomta, beszakadt a jég.
– Segítség! – kiáltott a katona, miközben kétségbeesetten próbált megkapaszkodni valamiben!

Dirk megtorpant. Mit tegyen? Hirtelen eszébe jutott Jézus mondása: „Szeressétek ellenségeiteket!” (Máté 5:44), aztán bevillant neki Péter apostol tanácsa: „Ne fizessetek a gonoszért gonosszal (…), hanem mondjatok áldást!” Néhány másodperc habozás után visszafordult, gyorsan odaszaladt a beszakadt jéghez, és kihúzta az átfagyott katonát.

Ha Dirk Willems számára – aki életével fizetett segítségnyújtásáért – ennyire fontos volt ez a bibliai elv, az ellenség szeretete, akkor számunkra is megvalósítható. Próbáljuk ki!

szerda, április 05, 2017

Nincs kifogás!



„Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok néked.”
 (Jeremiás könyve 1. fejezet 7. vers)

Ó, milyen végtelenül türelmes az Isten! – volt az első gondolatom mai Igénk kapcsán. – hogy nem fáradt bele a kicsinyhitű, kétkedő nehézajkú Mózesek, a mindig bátorításra szoruló Józsuék, az örökké jelet kívánó Gedeonok, a meghalni kívánó Illések, a tapasztalathiányos fiatal Jeremiások, az önmagukat újjászületésre képtelennek tartó idős Nikodémusok, a… állandó nyafogásába.

De valljuk be, hogy mi sem vagyunk különbek! Bűnös szívünk egy jól prosperáló kifogásgyár, mely minden megoldásra készít problémát.

No persze, ha még több pénz megszerzéséről, áruházi akciókról, vagy szórakozásról lenne szó… Ha Isten vacsorameghívással jönne hozzánk, nem mondanánk; „Ökröt vettem, földet vettem, feleséget vettem.” (Luk.14:19)

De a másoknak, a másokért való szolgálat az más; akkor logikusan meg tudjuk magyarázni, mit miért NEM tudunk megtenni.

Egyrészt NINCS időnk, NINCS lehetőségünk, az Úr SEM kívánhatja, NEM olyanok a körülmények, NINCS elég ismeretünk, erre NINCS lelki ajándékunk, NINCS erőnk, NINCS, NINCS, NINCS.

De mikor mondod végre saját magadnak: NINCS KIFOGÁS!!!

Elég a lustaságból, elég a kényelemszeretetből, elég a laodíceai langyos hasznavehetetlenségből! „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít!” (Fil.4:13)

„Ímhol vagyok én, küldj el engemet!” (Ézs.6:8)

kedd, április 04, 2017

Azt tedd, amit mástól vársz!

"És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük."

Lukács szerinti evangélium 6. fejezet 31. vers.



hétfő, április 03, 2017

Már nem kell sokáig várni

"Már csak rövid, nagyon rövid idő, aztán eljön az eljövendő és nem késik." 
Zsidókhoz írt levél 10.32

Amikor szeretünk valakit, s távol van tőlünk, a rövid várakozás is túl hosszúnak tűnik, míg végre megérkezik. Minél jobban szeretjük őt, annál erősebb a vágyakozásunk, annál türelmetlenebbül sürgetjük az idő múlását. Másként volna ez a Krisztus-várással?

"Akit noha nem láttatok, szerettek; akiben noha most nem látjátok, de hisztek benne..." (Péter 1. levele 1.8)

Mivel töltsük a várakozás idejét?
"Ne dobjátok el hát bizalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre [állhatatosságra] van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet." (Zsidó 10.35)

Készülsz-e a Szabadítóval való örömteli találkozásra?

Legyen áldott a napod!

vasárnap, április 02, 2017

Egyiket a másik után

„Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”
Máté evangéliuma 7:13-14 

A legnagyobb világjárások is egy lépéssel indulnak. Aztán lépik a következőt utána. Mindig csak a következőt. Kis lépések millióiból tevődik össze a hegyhódító túra, az országokon átívelő zarándoklat. Pont, ahogyan az életünk. Egyik lépés a másik után. Egyik döntés a másik után. 

Könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy csak a nagy dolgokra koncentrálunk, azokat várjuk, azokat gondoljuk át ezerszer, játszuk le a fejünkben ki tudja hányadszorra, végiggondolva minden lehetséges változatot. És közben talán elsiklunk a látszólag kevésbé jelentőségteljesek felett. 

Elolvasod a fenti igét, és eszedbe jutnak életed nagy döntései, melyeket meghoztál, vagy még rád várnak az úton. A nagyok, a mindent megváltoztatóak, amik miatt aggódsz, hogy jól tudj választani, amikor rájuk kerül a sor. 

És mi lesz a mindennapok apró-cseprő dilemmáival? Isten ma reggel ezekre szeretné irányítani a figyelmedet. Akkor tudod a nagy dolgokban a jót választani, ha előtte a mindennapokban már meghoztad a döntést az Ő oldalán. Egyik lépést a másik után. 

Ne azt várd, hogy egynapon eléd áll egy angyal, és felteszi neked a Nagy Kérdést. Figyelj inkább a kis lépésekre! Arra, amikor a "még egy kis türelem" vagy a kiabálás között kell választanod. Arra, amikor köszönhetsz a morcos gondnoknak ugyanolyan morcosan, mint ahogy általában ő szokott válaszolni, vagy kedvesen, hátha szebb napja lesz tőle. Amikor egy szívességet tehetsz a kedvesednek vagy inkább nem lépsz semmit a boldog párkapcsolat érdekében. Amikor segítségére lehetsz egy embertársadnak, vagy a közömbösség mellett teszed le a voksod. 

Egyenként nem világmegváltó kérdések, de a te mindennapjaidat ezek szövik át. Ha ezekben Isten mellett döntesz, ha a jó oldalt választod, a szeretetet, türelmet, felelősségvállalást, kedvességet, mások felé való szolgálatot, akkor velük együtt az életet választod. 

Isten nem ködösít, nem mondja, hogy ez a könnyebbik megoldás. De azt igen, hogy ez éri meg igazán. Hát gondold át jól az életed, és dönts mindenben mellette! Minden apró lépésben, amit megteszel ezen a földön. Egyiket a másik után.