szombat, március 11, 2017

Van egy ország...


"Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek."
Máté 6,33

Sokan keresték már és sokan meg is találták. Ez a tény annál inkább érdekes, hogy nem is egyszerű dologról van szó. Hogy miért? Hát íme, néhány válasz:

1. "Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el." /Lk 17,20/
Nehéz valamit megtalálni, ha láthatatlan, mivel mi emberek - bár érzékszerveink igen gyarlóak az állatokhoz képest - legtöbbször a szemünkkel keresünk. Szoktuk is mondani a másiknak, ha nem talál valamit: Nyisd ki jobban a szemed! vagy: Hát nem látod? Pedig majd' kiveri a szemed. A szem tehát nagyon fontos nekünk és olykor azt hisszük, mindent látunk is vele, pedig nem így van. Sok fontos dolog, mint a szeretet, barátság, őszinteség, stb. láthatatlan a szemnek. Innen is tudhatjuk, hogy az Isten országa nagyon fontos!

2. "Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van" /Lk 17,21/
Amikor keresünk valamit, de nem találjuk, általában útbaigazítást szoktunk kérni. Például, ha nem találom otthon a kis esernyőmet mindig megkérdem a családom tagjait, hogy nem látták-e valahol. Ez azért is jó, mert Márti, a feleségem, legtöbbször látta és így útba tud igazítani. De Isten országa más. Kevesen tudnak jó útbaigazítást adni, pedig sokan akarnak. Rengeteg vallás van a világon, amiknek a követői mind azt hiszik, hogy ők tudják, hol van. Mégis, ha megkérdezed őket, néha egészen eltérő válaszokat adnak. Így nem tudsz kiigazodni rajtuk. Az lenne a legjobb, ha tudnánk valaki olyannal találkozni, aki már járt ott. De, hogy ezt el tudjuk dönteni, hogy ki ismeri az oda vezető utat, valamit még meg kell tudnunk az Isten országáról. Ha Istennek van országa, márpedig van, akkor az ott van, ahol Ő uralkodik.

3. Isten országa ott van, ahol Ő, mint király Uralkodik:
 a. A Mennyben - "Oh Uram, mi atyáink Istene! nem te vagy-é egyedül Isten a mennyben," /2Krón 20,6/
Amikor a Bibliát olvassuk, azzal találkozunk, hogy Isten a mennyben van. Az az Ő királyi székhelye, ott van a világon a legszebb trónterem és benne a leghatalmasabb trón. A Bibliában több próféta is látta ezt a helyet látomásban és én őszintén irigylem őket érte. Jákób látta, hogy az angyalok csodálatos lépcsőkön, mennyei létrákon közlekednek oda, le és fel. Ézsaiás látta, hogy ott is van egy oltár, ami képes megtisztítani minket minden rossz dologtól. Dániel azt is látta, hogy a trónteremben rendszerint sokan tartózkodnak, sőt ott van az Atya teljes dicsőségben, sőt az Emberfia is, hasonló dicsőségben. Ott minden alkalmat maga Isten vezet, és figyelik a földi emberek sorsát. Jézus, amikor a földön járt azt mondta, ott lakni is lehet. Sőt, mindenkinek, aki szereti Őt, Ő maga fog ott helyet készíteni. Amikor felment a mennybe, beleült az Atya királyi székébe és azt akarja, hogy majd mi is ott ülhessünk vele együtt. Mindebből kiderül, hogy a Mennyben valóban Isten uralkodik, mert minden úgy van, úgy volt és úgy lesz, ahogy Ő akarja. Jó lenne már ott lenni!
 b. Mibennünk - "mert ímé az Isten országa ti bennetek van." /Lk 17,21/
Bár még nem vagyunk ott, mégsem kell elszomorodnunk. A legjobbat hagytam a végére: már most ott lehetünk az Isten országában, vagyis az Isten országa lehet bennünk. Ez teljesen logikus, nem? Ha ez az ország ott van, ahol Ő uralkodik, akkor, ha Isten bennünk, vagyis rajtunk is uralkodik, akkor az lehet bennünk is. Sőt, már mi is lehetünk benne! A lényeg: Isten uralmának a megvalósulása! Ha engedjük, hogy az életünkben az Ő elvei érvényesüljenek, ha már most az Ő törvényei szerint éljük az életünket, akkor már most polgárok vagyunk! Akkor már most van mennyei hazánk!

https://www.youtube.com/watch?v=f6t40CErnCo

péntek, március 10, 2017

Végig az úton



„Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.”
 Máté 24:13.
Így is megfogalmazhatnánk: Aki mindvégig, élete végéig állhatatosan kitart Isten mellett, ragaszkodik Jézushoz, töretlenül igyekszik elérni célját, véleményét nem változtatgatja meg minden szellő fuvallatra – az üdvözül.
És hát ki ne szeretne üdvözülni?
Életem során gyakran találkoztam olyanokkal, akik – mint a szivacs, úgy szívták magukba Isten beszédét. Hallgatták a sorozatot, a prédikációt, a gyönyörű énekeket, és hatalmas elhatározásra jutottak: Én is ezt szeretném. Erre vágyom! És elindultak.
Jöttek nehezebb napok, de ők felemelt fejjel haladtak tovább. Aztán egyszer csak lankadni kezdett a buzgalom – és derékba tört a lelki életük. Minden ilyen személyt megsirattam. Jól indult, és az úton elfáradt. Föladta.
Lehet, nem volt tökéletesen előkészítve szívének talaja. Lehet, hogy belefáradt a várakozásba. Nem tudom. Egyet azonban tudok: Ha valaki egyszer belekóstolt abba az örömbe, amit az Úr ad, aki „megízlelte, milyen jóságos az Úr” – az nehezen tudja ezt az élményt meg nem történtté tenni.
Napjainkban egyre nehezebb kitartónak lenni. Felgyorsult a tempó. Ha nem megy, hagyd ott, dobd el, vegyél másikat, nehogy megjavíttasd, ne törődj vele, válj el tőle. Instant és egyszer használatos világba pottyantunk. Nem divat sem a kitartás, sem az állhatatosság, sem az egy életen át tartó hűség. Minden mozgásban van, és az állhatatosság ebbe nem fér bele.
Pedig csak az üdvözül, aki mindvégig, egészen a célig, és nemcsak egy darabig, állhatatos marad. Az állhatatos személy, következetesen kitart és ragaszkodik ahhoz, amiről meggyőződött, hogy az jó. Nem változtatgatja véleményét egyik napról a másikra. A nehézségek, a kudarcok nem tántorítják, nem rendítik meg, célegyenest halad előre, ha pocsolyán kell is átmennie.
Hűséges, és állhatatosan kitart férje, felesége, barátja mellett a nehézségek, az akadályok, a kudarcok és a nemszeretem napok ellenére is.
És hát állhatatosan hűséges marad Istenhez még akkor is, ha nehéz, ha elfáradt, mert tudja, megtapasztalta, hogy egyedül ez az értelmes cselekedet: hisz szeretne egy egész örökkévalóságot Jézussal és a mennyei lényekkel tölteni. Ha te is elfáradtál, elcsüggedtél, szeretnélek bátorítani: közel van már a cél- Érdemes kitartva végigmenni az úton. Tudom, hogy Te is, én is üdvözülni szeretnénk!
 
„Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül!”
 Máté evangéliuma 24. rész 13. vers

csütörtök, március 09, 2017

Hitelesség

"Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket."
Jézus szavai a Hegyi beszédben (Máté 7:20)

Tavaly nyáron remeteségbe vonultam egy hétre. Teljesen egyedül voltam, senki sem szólt hozzám, és nekem se kellett senkivel beszélgetnem. Magányomat olvasással, elmélkedéssel, esténként pedig futással töltöttem.  Azt is elhatároztam, hogy e hét alatt kicsit jobban megismerek egy zeneszerzőt, és választásom Bartók Bélára (1881-1945) esett. Mindig is félelemmel vegyes tisztelettel voltam a világhírű magyar zeneköltő iránt. Félelemmel, mert igazán nem sikerült megértenem zenéjét; de tisztelettel is, mert lenyűgözött az a tudatos munka, amivel hatalmas népdalgyűjtését beleépítette saját zenei világába. Abban reménykedtem, hogy ha ezen a ma magányos héten többet olvasok róla, ha elmélyülten hallgatom a zenéjét, talán közel férkőzök hozzá.

Eleinte élvezettel merültem el a komponista életútjában. Zenei nagysága mellett kerestem benne az emberit is. Szótlan személyiség volt, ezért azt a sejtést ébresztette bennem, hogy zárkózottsága mélyen érző lelket takar. Megtudtam, hogy szeretett kirándulni az erdélyi Kárpátokban, vagy a svájci Alpokban. Nem csak a zene és a népdalgyűjtés érdekelte, hanem foglalkoztatta a politika (meggyőződéses Habsburg-ellenes volt) épp úgy, mint a lepkegyűjtés, vagy a hit kérdései (az első világháború előestéjén katolikusból áttért az unitárius vallásra). 1909-ben feleségül vette Ziegler Máriát, akitől egy évre rá megszületett első fia, ifj. Bartók Béla (1910-1994). Megható családi képeket találtam az amúgy komornak mutatkozó zeneszerzőről, amint kisfiával önfeledten játszik.

Már-már teljesen megkedveltem a zárkózott komponistát, amikor nyugtalanító félmondatokkal találkoztam. Az életrajzok igen kurtán csak annyit írnak, Bartók 1923-ban elválik első feleségétől, és feleségül veszi Pásztory Dittát, a zeneszerző 22 évvel fiatalabb zongoratanítványát. Hiába kerestem könyvekben és interneten az esemény magyarázatát, a csupasz adatokon túl mindenki tapintatosan hallgat Bartók magánéleti viszonyairól. Bennem azonban tucatjával vetődtek fel a kérdések. Micsoda? És mi lett az első feleségével? Hogy dolgozta föl azt, hogy férje egy 20 éves lány miatt fölrúgta 14 éves kapcsolatukat? "Bizonyára azért szeret valaki mást, mert én már értéktelen vagyok!" - gondolhatta magában Mária. Vagy esetleg egy zsörtölődő hárpia volt, aki elviselhetetlenné tette a zseni életét? És hogy élte meg ezt az eseményt a 13 éves kamaszodó kisfia? „Miért hagyta ott apa anyát? Hiszen én mindkettőt szeretem, és nekem az lenne a legjobb, ha ők is szeretnék egymást?” – kérdezhette a kicsi Béla. Ha valaki zseni, ha valaki már nagy dolgokat valósított meg az életben, ha valaki világhírű, akkor mindez följogosítja arra, hogy elhanyagolja a családját?

Hiába kerestem, sehol sem találtam választ záporozó kérdéseimre. Akár mi is állt Bartók lépésének hátterében, ezen a ponton szétpukkant az a varázs, ami elindította Bartók-kutatásomat. Továbbra is lenyűgöz a roppant életmű, néprajzi gyűjtései, filozofikus zenéje; ugyanakkor nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a szeretetteljes kapcsolatok másodlagos szerepet töltöttek be életében. Természetesen mindenki tévedhet, mindenki megbotolhat, és semmit sem találtam arról, hogy Bartók Béla hogyan dolgozta föl esendőségének ezt az oldalát. Lehet, hogy teljesen tévesen ítélem meg őt; lehet, hogy kivédhetetlen tényezők vezettek ehhez a végkifejlethez – nem tudom megítélni. Minden esetre számomra az egész ember a fontos.

Úgy érzem, akkor kerek egész egy munka (és itt nem csak a zenére gondolok, hanem az asztalosmunkától kezdve a művészeti ágakon és a villanyszerelésen keresztül egészen a tűzoltói hivatásig), ha egy kerek egész életút van a hátterében. Mert „gyümölcseikről ismeritek meg őket”. Jézus hiteles életre hív bennünket. Egy olyan keresztyén életre, ami kihat családunkra, hivatásunkra, baráti kapcsolatainkra, tanulásunkra, vagy éppen hobbinkra. Legyünk hát teljes és hiteles emberek – már ma!

szerda, március 08, 2017

Az Úr kedveltje



„Benjáminról monda: Az Úrnak kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi őt minden időben, és az ő vállai között lakik.”
 (Mózes 5. könyve 33. fejezet 12. vers)

Bűnnel teli világunk minden szegmensében, (család, iskola, munkahely, stb.) tapasztalhatjuk, hogy az egyenlők között mindig akadnak még egyenlőbbek, vannak kedvencek, kiváltságosok. De hogy Istennél is így van?! S miért éppen Benjámin?!

Benjámin és utódai (Bírák könyve 19. fejezetében levő Gibea lakosainak bűnét leszámítva) a Szentírásban az Isten iránti hűséget szimbolizálják. Kezdve onnét, ahogy a bölcsek megfigyelték, Benjámin – mivel nem is tehette - a többiekkel ellentétben nem hajolt meg sem Ézsaú (1Móz.33:7), sem Egyiptomban József előtt (1Móz.42:6), és annak eladásában sem volt vétkes.

Ezért – jegyzi meg a rabbinikus hagyomány és Josephus Flavius – kapta meg Benjámin törzse a Jerikótól, Jeruzsálem északi hegyéig terjedő területet, beleértve Mória-hegyét, ahol a Szentély is állt.

Tudjuk, hogy közülük került ki Izrael első királya Saul. Az északi törzsekkel ellentétben végig lojálisak maradtak Júdához. Eszter gondviselője, Márdokeus – aki ugyancsak nem borult le egy ember előtt - szintén benjáminita volt, mint az újszövetségi Saul, más néven Pál.

Benjámin tehát az Örökkévaló iránti lojalitása miatt lett az Úr kedveltje, éppúgy, mint más törzsbeliek, például Dávid, aki Júdából származó pásztorfiúból lett uralkodó, aki etalonná is vált az utána következő királyok számára, mert „megőrizte az én parancsolatimat, és engem követett teljes szívéből, csak azt cselekedvén, ami kedves az én szemeim előtt;” (1Kir.14:8)

Így, Istennél nincs személyválogatás, nincs kivételezés. Mindannyian az Úr kedveltjeivé lehetünk. Csak határozd el, hogy nem a világ elvárásaihoz szabod életed, hanem azon leszel, hogy megismerd és megvalósítsd mindazt, ami az Isten szemében jó, kedves és tökéletes! (Róm.12:2)

kedd, március 07, 2017

Sziklaváram

„Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért!

Zsoltárok könyve 31. fejezet 4. verse



„Ha a Mindenhatónak erejében küzdünk, végül is az örökösök oldalán fogunk állni. Végül is diadalt aratunk. A legnagyobb feladatok, a legveszedelmesebb jelenetek még előttünk állnak. Élet-halál harc vár ránk. Vajon felkészültünk-e rá? Isten még mindig szól az emberekhez. Különböző úton-módon szól hozzájuk. Vajon meghallják-e szavát? Vajon bizalommal tesszük-e kezünket az Övébe s mondjuk-e, vezess, irányíts engem!” (EGW. BT. Lelkészeknek 158. old.)

Amikor Nóé megépítette a bárkát, az emberek bolondnak nézték. Aztán amikor elkezdett esni az eső, és amikor egyre csak emelkedett a víz az emberek kezdtek dörömbölni a bárka ajtaján, és könyörögtek, hogy hagy mehessenek be, de akkor már késő volt. Az idő lejárt. Az ajtókat bezárták, és aki bent volt, az megmenekült, de aki kint maradt, azok mind elpusztultak. Szörnyű félelem és kiáltások. A bárka a megmozdult és ide-oda hánykódott a vízen. Az emberek, akik kint maradtak az utolsó erejükkel próbáltak kapaszkodni, hogy hátha így megmenekülnek. Az állatok a bárkában kiáltással fejezték ki félelmüket, de a háborgó elemek között a bárka biztonságban haladt tovább. „Végtelenül erős angyalok kaptak megbízást megőrzésére.” (EGW PP. 70. old)


Te vagy az én sziklaváram, Aki menedéket és végső megoldást adsz. Érdekes, ahogy kéri a zsoltáríró, hogy vezess és terelgess. Nem mindig akadálymentes az út, ami a Megváltóhoz vezet, de ha az Úrra bízzuk magunkat, akkor nincs mitől félnünk! 

hétfő, március 06, 2017

Ami az életnél is jobb

"Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajkaim hadd dicsérjenek téged"
Zsoltár 63.4

Sokszor hallom: az a fő, hogy egészség legyen! E mondás mögött az a gondolat húzódik meg, hogy a legfőbb kincsünk az életünk, amely annyira törékeny és kiszolgáltatott, mint a virág a mezőn. Mi lehetne tehát fontosabb, mint az élet? 

A Bibliában sokféle módon találkozunk azzal a kérleléssel, hogy ne az életünkhöz ragaszkodjunk bármi áron. "Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én értem és az evangéliumért, az megtalálja azt." Márk evangéliuma 8.35; "...Légy hű mindhalálig, és neked adom az életnek koronáját." Jelenések 2.10 Vagy inkább úgy kellene megfogalmaznunk ezt, hogy arra kér minket a Biblia, hogy igazán ragaszkodjunk az életünkhöz? 

A zsoltáríró megtalálta életének forrását: "Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít." Zsoltár 63.1-4 (RÚF) A szentélyt szemlélve, ahol minden Krisztusra és a bűnrendezésre mutatott látta meg, hogy Isten az élet forrása, és a kegyelem, amely lehetővé teszi a vele elveszített kapcsolat helyreállítását a legnagyobb kincs számunkra. 

Vajon eljutunk-e mi is erre a felismerésre, és megszületik-e bennünk a vágy, hogy Istennek hálát adjunk a kegyelméért, amely életet jelent számunkra?

Legyen áldott a napod!

vasárnap, március 05, 2017

Kezdd el ma!

„Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy továbbra is ezen a helyen lakjatok!”
Jeremiás könyve 7:3 

A fogyókúrát holnap kezded. És persze holnap több vizet is fogsz inni. És hétfőtől elmész futni. Jövő héten pedig keresel olyan csoportos edzést, ami igazán neked való. Holnaptól türelmesebb leszel, és elszámolsz magadban, megnézed az érem másik oldalát, beleképzeled magad a másik helyébe, mielőtt felrobbannál. Holnaptól a társaddal is többet fogsz foglalkozni. Holnap majd az ő szeretetnyelvén fogsz kommunikálni felé. Holnap a szomszédnak is előre köszönsz kedvesen, mosolyogva. És annak az idegesítő szokásodnak is véget vetsz. Holnap. Vagy a jövő héten. 

És holnap reggel majd imával kezded a napot, és teremtesz magadnak olyan időt, amit Istennel  fogsz tölteni. Jövőre pedig majd január elsején elkezded, és 365 nap alatt kiolvasod a Bibliát. És jövő hónaptól majd a gyülekezetben is vállalsz valami szolgálatot. 

Holnap. Hétfőn. Jövő héten. Legközelebb. És végül a legtöbb terv még mindig a távoli mesés jövőben várja kétséges befejezését. 

Változást szeretnél, ez nagyon jó. Tudod, felismerted, hogy mi az, ami eddig rosszul működött, amit meg kell reformálni az életedben. Az első lépést már megtetted, jöhet a következő! 

Isten ma reggel azt kéri tőled, hogy ne halogasd tovább! Ő örül annak, hogy kezded reálisan látni önmagadat, az életedet, és szeretné, ha itt nem állnál meg. Ha nemcsak felfedező lennél, hanem igazi reformátor. 

Ma reggel Isten azt kéri tőled, hogy élj a mában! Ma tegyél a változásért! Mindig ma. Ma lépj Istenhez közelebb! Most tölts Vele minőségi időt, most kérd az Ő tanácsát, most keresd a társaságát. Hiszen innen indul ki minden. Kezd Vele a sort! Ma. Most. És Ő erőt ad a váltáshoz. Bölcsességet az előtted álló úthoz, és társat, mert egyedül nagyon unalmas futni. Ő veled megy ezen az úton, támogat, lelkesít, bátorít, és hisz benned, hogy meg tudod csinálni. Mert 
Vele képes vagy rá! 

Ő az, aki jobb emberré tehet, Ő az, aki kihozhatja belőled azt a csodát, amit beléd teremtett. Ő az, akivel az lehetsz, akinek megalkotott, az Ő képmása. 

Hát kezdd el ma! Kezdd el most! Kezdd Istennel!