szombat, március 04, 2017

Utolsó kérés


" Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!"
5 Mózes 4,5-6.

Tanár volt, nem is akármilyen. Szigorú, olykor kemény, pálcát-, vesszőt-, botot alkalmazó, de mindig csak egy cél vezette: a reá bízottak mindent tudjanak, hisz életük múlik rajta. Egy rabszolgaseregből kellett létrehoznia egy fegyelmezett, mindent időben és pontosan végrehajtó, győztes hadat. A vasfegyelem páncélja alatt azonban szerető szív dobogott, mely ha kellett, feláldozta volna önmagát tanítványaiért. A körülmények rettenetesek voltak. Mindenhol leselkedő ellenség, életveszélyes, sziklás sivatag. Minden ismeretet a lehető leggyorsabban és legpontosabban kellett átadni. Nem volt egyszerű, nem volt könnyű. Sokat tudott, mert életének jelentős részében korának legnagyobb egyetemén tanult és mindent elsajátított, amit kell. Hogyan szűröd, egyszerűsíted a felhalmozott tudást? Hogyan rendszerezed, mi az, amit tovább adhatsz, mi az, ami most kell és mi az, ami ráér? Negyven év vívódás állt mögötte, negyven év tapasztalat, és az egymásnak ellentmondó tanokból egyértelművé vált, melyik marad: az, amelyik a tiszta forrásból származik, az, ami Istentől ered. Hisz az Úr volt a szabadító, Ő az egyetlen, kit követni érdemes, mert útja az ígéret földjére visz. Mindvégig ez tartotta benne a lelket: az ígéret és a remény. Majd csak megtanulják, majdcsak megértik, majdcsak alkalmazzák úgy, ahogy kell. A kudarcok, a nehézségek ritkán állították meg, csalódott azonban sokat, mert az ember a legnehezebben formálható anyag. Értelme, szíve, mint a kő, mi minden zord viharnak is ellene áll, s kopni is, csak millimétereket kopik az évszázadok alatt. Mint jó pedagógus, ha kell többször ismételte, ha kellett, számtalanszor újrakezdte, csakhogy a tudást a nép fejébe verje, míg végül sikerült. A nép kész volt, hogy belépjen a jövő kapuján és neki el kellett engednie kezüket. Búcsúzott, mint mindannyiunktól, szeretett tanárunk a ballagás után. Ott állt az utód, az ifjabb Józsué, és az egész csapat. Mit mondjon még utoljára, mik a legjobb, a legfontosabb szavak?

Lássátok - hogyan tanítottalak titeket arra, amit Isten akart!
Tartsátok meg - fogadjatok szót. Mindent aszerint tegyetek!
Legyetek példák - hogy mások is felismerjék ezt a bölcsességet: élni csak így érdemes!

péntek, március 03, 2017

Szív-vizsgálat

„Az Úr azt mondta Sámuelnek: Ne nézd külsejét, se termetes növését, mert én megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember. Mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.”
1Sámuel 16:7

Legtöbbször úgy találkoztam ezzel az Igével, hogy milyen jó, mert Isten a szíveket látja, Őt nem lehet megtéveszteni, ismeri a legrejtettebb jó és rossz tulajdonságainkat is.
Ma azonban gondolkozzunk el kicsit az első mondatrészen. Ne nézd külsejét, se termetes növését. Érdekes, nem? Pedig Isten szereti a szépet. Ő teremtette. Eszter egy szépségverseny királynője lett. Dánielt kiválasztották a babiloni udvarba, mert szép arcú volt. Ruth kedvessége és szeretete kisugárzott és elbűvölte Boázt. Így lett a legbefolyásosabb földesúr felesége. József is szép arcú, szép termetű volt.
Isten gyönyörködik a szépségben, a tiszta tekintetben, a kedvességben. Akkor miért mondta Isai szép fiaira: Ne nézd külsejét, se termetes növését, mert én megvetettem őt? Hát, biztos, hogy nem a külsejük miatt! Valószínű, hogy a külső szépség nem párosult belső értékkel! Gyakran találkozhatsz napjainkban is csinos, flegma, szívtelen hölgyekkel, kigyúrt, arányos testalkatú lekezelő stílusú férfiakkal. Nem minden esetben rejt a kellemes, elragadó, csinos külső – értékes belső embert. 
Dávid is szép volt. Azt olvassuk róla, hogy egészséges, pirospozsgás. Hátha még ehhez egy daliás külső is párosult volna. Micsoda királya lett volna Izraelnek. Vagy ha a jóképű testvéreknek lett volna annyi pozitív jó tulajdonsága, amennyi Dávidnak volt. Hihetetlen királyuk lehetett volna.

Nagyon jó, ha valaki szép külsőt kapott Istentől. De ezerszer értékesebb a belső szépség. Isten örül a szépségnek, de igazán csak a belső értékeket díjazza. Így tehát akár csodaszép, arányos testalkatú vagy – akár kevésbé csinos, esetleg alacsony, kissé molett vagy éppen nagyon sovány – mindenképpen és elsősorban a belső tulajdonságaidra figyelj! Mert Isten előtt igazán csak a belső érték az ÉRTÉK.

csütörtök, március 02, 2017

Hol vannak a sorstáblácskáink?

"Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat."
Zsoltárok könyv 16:5

Nem messze attól a helytől, ahol ezekben a napokban ádáz harcok dúlnak Moszul visszafoglalásáért, fekszik Nimrud. A település ma már csak romváros, az ókorban azonban Ninurta hadisten kultuszközpontja volt. Az asszírok és babilóniaiak körében nagy népszerűségnek örvendett ez az istenség, mert úgy gondolták, Ninurta szerezte vissza az emberiség sorstábláit. Úgy hitték ugyanis, hogy minden ember élete föl van jegyezve egy-egy agyagtáblácskára, mely kötélre fűzve Enlil isten nyakában lóg. Egy alkalommal azonban a gonosz Anzú madár – kihasználva Enlil mosakodását – elragadta ezeket a sorstáblákat, és a hegyekbe repült. A világra halálos csend borult, a templomokban kialudtak a szent tüzek, és az emberiségen pánik lett úrrá. Enlil azonnal parancsot ad, szerezzék vissza számára a sorstáblákat, de a félelmetes Anzú madárral – akinek a kezében van most már mindenki sorsa – senki nem mer szembeszállni. Egyedül Ninurta dacol a veszéllyel, elmegy a hegyekbe, és kemény harc árán visszaszerzi a sorstáblácskákat. Az emberiség életében ismét helyreáll a béke és a rend.

Mily szeszélyesek voltak az istenek tettei az ókorban. Az ember teljesen ki volt szolgáltatva az égben lakó hatalmasságok kényének-kedvének. Az egyik gondatlanságából, a másik gonoszságából könnyen végzetes baj történhetett. Ez a mítosz jól tükrözi az ókori közel-keleti ember bizonytalan életérzését.

A Biblia történeteitől sem idegen a balsors, vagy a bizonytalanság, de ismeretlen a mezopotámiaihoz hasonló sorstáblácska, mely ellopható és visszaszerezhető lenne. A zsoltáros úgy érzi, sorsa biztosan és mindvégig a Mindenható kezében van.

A mi 21. századi életünk is tele van kiszámíthatatlan, előre nem látott eseménnyel, és ebből adódóan nem mindig érezzük világunkat biztonságos helynek. Akár mi is történik, legyünk annak mindig tudatában, hogy sorsunk a Mindenható kezében van, és onnan senki ki nem ragadhatja azt.

szerda, március 01, 2017

Gyűlölet helyett szeretet



„A gyűlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.”
 (Példabeszédek könyve 10. fejezet 12. vers)

Aki ismer, tudja, hogy kicsit maradi módon, meg azért is, mert jobban szeretem a beszélgetős műsorokat a popzenénél, nálam, akár a kocsiban, akár otthon, még mindig az MR1 szól. Így hallgattam nemrég a Válaszutak című, fiatalokról szóló műsorban egy riportot, ahol arról kérdeztek kamasz fiúkat és lányokat, hogy milyen jó és milyen rossz jellemtulajdonságaik vannak.

Amit kivétel nélkül mind megemlítettek, (úgy látszik ma ez a sláger): „Nekem nagy az igazságérzetem, ami a szívemen az a számon, én megmondom, ha valami nem jogos!”

És érdekes volt hallani, hogy sok esetben egymásnak ellentmondó dolgokat is felsoroltak, mint például: „erényem az őszinteség”, a… majd néhány perccel később „néha szeretek túlozni, kicsit kiszínezni a velem történteket.”

Hát igen, mikor a másik életéről van szó, akkor a tűt is észrevesszük a szénakazalban és a legkisebb botlást is szóvá tesszük, mert hát ’meg kell mondani, hogy tanuljon belőle!’. ’Ha én raknék rendet, ha én mosogatnék el, ha én főzném meg a vacsorát (ami nem az én dolgom) a másik helyett, akkor nem fejlődne a jelleme!’

De a bűnnel szembeni ellentmondásos viselkedésünk tovább ecsetelése helyett, hadd kérdezzelek: Kinek a végtelen szeretete takarja be vétkeidet? Ki rakja rendbe a tönkretett életedet? Ki pótolja ki hiányosságaidat? Ki az, aki „Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.” (103. Zsoltár 10. vers)?

S végezetül egy gondolat a versengésről, amiről általában negatívan ír a Szentírás. Ám van olyan, amiben lehet versenyezni, sőt amiben kötelező megelőzni a másikat, úgy, mint a jóban, az örömszerzésben.

Így teljesítsük az Ige szavait: „Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.” (Róm.12:10)

kedd, február 28, 2017

Isten igazsága

„Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.

János szerinti evangélium 17. fejezet 17. verse


Régen úgy hívtam, hogy gyülekezeti turizmus, idősebb koromban rájöttem, hogy sok barátunk van. Kifejezetten élveztem olyan gyülekezetekbe menni, ahol még nem jártam, oda ahol a barátaim voltak, vagy oda ahol tudtam, hogy valamelyik néni az egyik kedvenc sütimmel fog megkínálni.
Az adventista gyülekezetekben általában, a szószéken, vagy a falra mintázva, olvasható egy-egy rövid igeszöveg a bibliából. Tinédzserként sokszor azon tűnődtem, hogy vajon mit testesíthetnek meg ezek a szövegek a gyülekezet számára. Mert az világos, hogy a bibliából vett idézetek valamilyen céllal, üzenettel kerültek a falra vagy a terítőre kihímezve.

Mondanék néhány példát, hogy milyen következtetésre jutottam régen.
„Jövel Uram Jézus!”- Igazán lelki közösség, az imádság lelkülete átjárta a gyülekezet minden egyes tagját. Jellemző volt, hogy a gyülekezet tagjainak nagy része már ősz hajjal ékesített volt.

Alfa és Omega- A gyülekezetben érezhető volt a nézetkülönbség.

„Szeresd az Urat”- Mindig úgy néztem erre a részletre, hogy a gyülekezetnek ez a legfontosabb emlékeztető. Ha netalántán kezdenének másra gondolni a prédikáció alatt, ez felirat azonnal észhez térített mindenkit.

„Zörgessetek és megnyittatik”- Egy kereső gyülekezet, akik minden mondatot alaposan összeegyeztettek a bibliával. Igaz rájuk, hogy mindent az Ige mérlegére helyeztek.

„Mert mindazt, amit kértek azt megkapjátok”- Ezt a gyülekezetet az üzlet jellemezte. A központi téma mindig egy jó üzlethez vezetett. A tapasztalatok az üzletelésből fakadtak.

„A Te igéd igazság”- Amikor ezt láttam, tudtam, hogy nem lehet mellébeszélni. Bármilyen irányba is halad az életünk vagy a gondolataink az Ige igazság.


Mindig úgy tekintettem erre az üzenetre, ami életemet egyszer meg fogja változtatni. Nem tudtam mikor fog ez bekövetkezni, de azt tudtam, hogy ez életem egy vezérfonala lesz. „Szenteld meg őket, igazsággal a Te Igéd igazság”. Jézus ezért imádkozott, hogy az életem, a tied igazsággal, az isteni igazsággal legyen megszentelve, és ez az Ige! 

hétfő, február 27, 2017

A megelégedettség mint kívánatos állapot


Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete, elégedjetek meg azzal, amitek van. Mert Ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.
Zsidókhoz írt levél 13:5

Miért vágynak sokan gazdagságra? Egyáltalán mi számít annak és mit várunk tőle? 

Azért vágynak rá, mert a boldogság zálogát látják benne. A gazdagságnak azonban nincs abszolút fokmérője. Voltaképpen egy állapot, amikor elégedettek vagyunk a körülményeinkkel, a lehetőségeinkkel és a kilátásainkkal. Hogy ennek az eléréséhez kinek mennyi pénzre és milyen körülményekre van szüksége, az egyénenként változik. 

Mindenkinek sokat segítene azonban az Istenbe és az Ő gondviselésébe vetett hit, amelynek révén felismerhetjük, hogy mire van valóban szükségünk ebben a múló, földi életben és mire nincs, miközben az eljövendő életre készülünk. A jövőtől való egzisztenciális félelmet pedig teljesen kiűzi. 
Ennek a hitnek a révén tudunk ellenállni a korszellemnek, ami - ha nem figyelünk - egyre több és több elérésére ösztönöz, és nincs megállás. Nincs megállás és nincs megelégedés - következésképpen nincs boldogság sem. Ellenkezőleg: a javak hit nélküli gyarapításával újfajta félelmek költöznek be az életükbe: mi lesz, ha elvesztem mindazt, amiért gürcöltem és kockáztattam? Az anyagiak gyarapításának vágya észrevétlenül önjáró céllá válhat és magával ragadhat.

Pál szerint nem az a baj, ha valaki tehetős, sőt gazdag – elég ha Ábrahámnak vagy közvetlen leszármazottainak a gazdagságára gondolunk – hanem ha ezt nem tiszta eszközökkel éri el, vagy el sem éri, csak mindennél fontosabb céllá válik az életében. Mi jelenthet védelmet ez ellen? Az apostol szerint az, hogy „megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek...” (Fil. 4:11). 

Ez a kívánatos állapot, és a jó hír az, hogy tanulható!

vasárnap, február 26, 2017

Takaró

„Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára.”
Pál levele a filippiekhez 1:6 

Őszintén megmondom, nem volt egyszerű. Pedig azt hittem, egy takarót meghorgolni nem olyan nagy kihívás. Tévedtem. Már a fonal kiválasztása sem volt egyszerű. Annyit tudtam, hogy nem akarok rózsaszínt horgolni neked. Az túl szokványos. Valami különlegeset szerettem volna. De hatalmas volt a választék, és legalább fél órát gondolkodtam azon, melyik is legyen. Végül egy melírozott lila gombolyag mellett tettem le a voksomat, és még három ugyanolyan mellett, mert sejtettem, hogy eggyel nem jutok túl messzire. 

Aztan otthon felszedtem az első sort. És itt elszámoltam magam. Babatakaröt szettem volna. De az ugyebár nem olyan széles, mint amilyennek az enyém látszott húsz centi meghorgolt takaró után. Visszabontani persze nem voltam hajlandó. Az üzletbe még kétszer kellett visszamennem, hogy végül elegendő gombolyag legyen a takaróhoz. És horgoltam. Sokat. Nagyon sokat. 

És elkészült a takaró. A te takaród, amivel vártalak, hogy világrajöjj, és legyen egy kézzelfogható emléked, ami elkísér téged az életben. Elkészült. Hat héttel azután, hogy megszülettél. És minden igyekezetem ellenére sem lett tökéletes

Isten azonban ennél sokkal jobb munkát végez. Ő ha elkezd valamit, azt be is fejezi a maga idejében. És jól dolgozik. Tökéletesen. 

Benned is elkezdett egy munkát. Formálni, csiszolni szeretne téged. Felszíne szeretné hozni az eddig mélyen benned bújkáló kincseket, melyeket ő rejtett el. Egyre jobbá szeretne tenni, Isten képmására csiszolni. 

Hát engedd, hogy dolgozzon benned, dolgozzon érted! Te csak koncentrálj Rá, a Vele való kapcsolatra! Foglalkozz Vele, és meglátod majd buzgó munkájának az eredményét. 

Merd átengedni a kormányt Isten kezébe, hidd el, Ő be fogja fejezni művét, amikor eljön annak az ideje. És Ő sohasem hibázik!