szombat, február 25, 2017

Átváltozás


"Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot véve, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy eképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig."
Ef 3,17-19

Mindig is érdekelt, hogy lesz egy emberből hívő ember. A Biblia szerint ez teljesen természetes folyamat, de mi magunk sokszor nem így látjuk. Azt gondoljuk, hogy ez egy bonyolult és nehéz folyamat, pedig nem az. Nagyon is egyszerű és megérthető. Lássuk hát!

1. A hit útján kezdőknek mindig szükségük van arra, hogy megerősödjenek. Ez egy benső-, lelki folyamat, ami a lélekben megy végbe. Sajnos ez nem egy olyan dolog, mint a testedzés, ahol csupán gyakorlással és a feltételek biztosításával elérhetem a célom. Mégpedig azért nem, mert a feltételeket nem tudjuk magunk megteremteni, másvalakinek kell előteremtenie azt a mi számunkra. Ez a valaki Isten. Ő az aki a hitfejlődésünkhöz mindenkor a megfelelő próbát hozza el számunkra. Bár belehajszolhatod magad különféle kísértésekbe, azok nem segítenek sokat. Egyedül Megváltód tudja a következő lépést. Nem tudod előre kitalálni, megfejteni, létrehozni, egyszerűen meg kell várnod, amíg Ő lép. Csak Ő tudja megadni a kellő vezetést és erőt, ezért kell a lehető legszorosabban kötődnöd hozzá. ("Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni."1Kor 10,13)

2. Úgy nevezi ezt a Biblia, hogy Krisztus hit által lakik a szívünkben. Ebben a gondolatban a hit a kapcsolat formája, míg a lakozás az állandó jelenlétre utal. "Aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van." (Zsid 11,6) A hit az elfogadása annak, hogy Isten olyan természetes számunkra, mint maga az élet. Létezése, jelenléte, folyamatos valóság, amit még nem értünk, de ott, legbelül tudjuk, hogy mégis az. Együtt lakni pedig azzal akarunk, akihez kötődünk. Ilyenek a szüleink, a barátaink, a szerelmünk. Mivel Isten még egyik sem, olyan, mintha mindig vendégségbe jönne hozzánk. Amikor ott van, csodálatos perceket töltünk együtt, de vannak még fontosabb dolgok, amik kiszorítják Őt az életünkből. De a kapcsolat állandó és ezért folyamatosan erősödik.

3. A folyamatos erősödést két dolog segíti az Ige szerint: a szeretetben való meggyökerezés és megalapozódásMinden jó kapcsolat egyszer csak elmélyül. Ilyen a barátság, a szerelem is. Nem tudod, hogy mikor, de valami megérint és akkor kitárod a szíved, átadod magad a másiknak, megbízol benne és sebezhetővé válsz. A legutóbbi miatt vagyunk olyan óvatosak. Ahogy a növény gyökere a talajon belül is a legjobb részek felé törekszik úgy törekszik az Istennel való kapcsolatunk is a pozitív tapasztalatok felé. Ott talál igazi táplálékra, édes nektárra. Ahogy a gyökerek egyre mélyebbre jutnak a talaj úgy lesz egyre jobb egyre táplálóbb, a kapcsolat biztonságban van. A szeretetre alapozás ugyan ezt fejezi ki. Minden újabb hit-téglát a megalapozott bizonyosságra kell építenünk, amit megtapasztaltunk. Ahogy a növény esetében a tápláló talaj-, és miként az épület esetében a erős alap a biztosíték a fejlődésre, úgy az Isten szeretetét bemutató Szentírás a biztosítéka a mi lelki növekedésünknek.

4. A cél, megérteni, hogy milyen jó hozzánk az Isten. Ez a megértés nem lehet felületes! A felületes kapcsolatban senki sem lesz boldog. Mivel eddigi tapasztalataink abban erősítenek bennünket, hogy megéri, nem szabad félúton megállni. Bátran mennyünk tovább, mert megéri. Bár sokszor tapasztaltuk, hogy emberi kapcsolataink olykor megváltoznak, itt nem kell erre számítanunk: "a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka." (Jak 1,17) Merjünk hát alaposak lenni és tegyük fel a legkényesebb kérdéseinket is és ne nyugodjunk addig, míg megfelelő válaszokat kapunk! Olyan kérdésekre gondolok mint például: - Ha Isten a szeretet, akkor miért engedi meg hogy ártatlanok szenvedjenek? - és más ezekhez hasonlók. Hiszen egy kapcsolatban nem lehetnek olyan kérdések, amire ne kérhetnénk őszinte válaszokat. A legmegdöbbentőbb, hogy Istennek nincsenek olyan titkai előttünk, ami odáig vezethetne, hogy miatta szakítsunk, legfeljebb, még nem találtuk meg a megfelelő választ. Ilyenkor ne szégyelljünk segítséget kérni azoktól, akik előttünk járnak! Nem érteni nem gond, de nem akarni érteni, az már nagy baj! Ilyenkor azonban nem az Úrnál van a gond, hanem mi nem vagyunk teljesen őszinték.

5. Végül meg fogunk lepődni, mert meg fogjuk Ismerni Istent teljesen úgy, ahogy itt a földön megismerhető. Végül Isten válaszai minden várakozásunkat felül fogják múlni mert, "A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által" (1Kor 2,10). Aztán valami egészen meglepő történik majd, amit mi addig észre sem vettünk, de most igen: mi is megváltoztunk. Miért? Mert a Mester így találta ki, hogy mi is jó gyümölcsöt teremjünk: "Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük az Úr dicsőségét és ugyanarra a képre átváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy, mint ahogyan az Úr Lelke formál." (2Kor 3,18; Ravasz L. ford.)

péntek, február 24, 2017

Előre nézz!

„Testvéreim! Én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna, de egyet cselekszem; azokat, amik mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekifeszülve, célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért, amely Krisztus Jézusban van.”
  Filippi 3:13-14.
Az életszentség nem egy pillanat, egy óra, egy nap, hanem egy egész élet munkája. Nem a boldog elragadtatás érzete által érjük el, hanem annak eredménye, hogy állandóan meghalunk a bűnnek, és élünk Krisztusnak. Gyenge, időnkénti erőfeszítéssel nem lehet az igazságtalanságot jóvátenni, nem lehet a jellem átalakulását munkálni. Hosszas, kitartó erőfeszítés, szigorú önfegyelem és kemény küzdelem árán érhetjük el a győzelmet. Sohasem tudhatjuk, milyen harc vár ránk holnap. Ameddig Sátán uralkodik, énünket meg kell aláznunk, fojtogató bűneinket le kell győznünk. Amíg életünk tart, nincs megállás, nincs olyan magaslat, amelyre feljutva, elmondhatnánk: teljesen célhoz értem. Az életszentség életfogytig tartó engedelmesség eredménye. {AA 560.3}   
Egyetlen apostol, egyetlen próféta sem állította, hogy teljesen bűntelen. Emberek, akik Isten közvetlen közelében éltek, akik inkább feláldozták életüket, mintsem tudatos bűnt kövessenek el; emberek, akiket Isten mennyei világossággal és erővel tüntetett ki, valamennyien beismerték természetük bűnös voltát. Nem bíztak a testben, nem állították, hogy igazak, szentek, hanem egyes-egyedül Krisztus érdemeire, igazságosságára támaszkodtak. {AA 561.1}   
Így tesz mindenki, aki Krisztust szemléli. Minél közelebb férkőzünk Jézushoz, minél jobban felismerjük jellemének tisztaságát, annál világosabban látjuk, hogy milyen undorító a bűn, és annál kevésbé hajlunk önmagunk magasztalására. Lelkünk állandóan Isten után vágyódik; komolyan és őszintén beismerjük bűneinket, és szívből megalázkodunk előtte. Keresztényi tapasztalatunk minden további lépésénél bűnbánatunk mélyül. Tudni fogjuk, hogy alkalmasságunk egyedül Krisztusban rejlik, és valljuk az apostollal együtt: „Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó.” „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ és én is a világnak.” (Róma 7:18; Galata 6:14) {AA 561.2}   

E.G.White: Apostolok története; Átalakult élet c. fejezet

csütörtök, február 23, 2017

Arra koncentrálj, amit befolyásolni tudsz

Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.
Jakab apostol levele 5:8

Nagyapám mesélte, hogy gyerekkorában a hitközségük lelkésze egy fiatal és energikus ember volt. Egy alkalommal maga köré gyűjtötte a közösség gyerekeit, és megmutatta nekik vadonatúj csizmáját. Valószínűleg ez az 1930-as évek elején nagy dolognak számított, mégsem a dicsekvés vezérelte a lelkészt:
– Nézzétek meg a csizmámat! – mutatta sorra az ámuló gyerekeknek. – Jól nézzétek meg, mert ez a csizma nem fog elkopni, mire visszajön az Úr Jézus.

A csizma elkopott. Az a lelkész is elkopott. És sajnos 2007-ben nagyapám is meghalt. Itt valami nem stimmel – ötlik föl bennünk. Jakab apostol már az 1. században arról beszélt, hogy közel van az Úr eljövetele. A 19. századi amerikai megújulási mozgalmak Jézus nagyon közeli adventjéről beszéltek. A két világháború közötti lelkész abban hitt, hogy csizmája nem kopik el Krisztus második visszajöveteléig. Nagyapám pedig meg volt róla győződve, hogy ő élve meg fogja látni az Úr eljövetelét. Vajon ezeknek az embereknek a hite mind hiábavaló lett volna? Vajon mind tévedtek volna? Vajon hamis bizonyosságot dédelgettek volna magukban? Nem hinném.

Jakab apostol az idézett igeszakaszban – hagy figyelmesen olvassuk – nem csak Jézus közeli visszajöveteléről beszél, hanem a türelemről és szívünk megerősítéséről is. Ezek éppoly fontosak, mint maga a második advent. Nem tudjuk, mikor jön el az Úr Jézus. Lehet, hogy holnap, de az is lehet, hogy 30 év múlva. Lehet, hogy a közeljövőben, de az is elképzelhető, nem a mi generációnkban. Ezt a bizonytalanságot elfogadni csak türelemmel lehet. Mit tegyünk hát? – kérdezhetjük. Jakab így válaszol: Amíg türelmesen vársz a közeli, de pontosan meg nem határozható második adventre, addig is erősítsd meg a szíved, addig is légy készen. Mert Jézus eljövetelének időpontját nem tudod befolyásolni, de a szíved erősségét igen. 

szerda, február 22, 2017

A törvény betartóinak békessége



„A te törvényed kedvelőinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk.”
 (119. Zsoltár, 165. vers)

Mai reggeli dicséretünk a Biblia leghosszabb fejezetéből a 119. zsoltárból lett kiemelve. Ez a zsoltár egy gondosan szerkesztett ének, mely 8 soronként összesen 22 versszakból áll. A versszakok pedig a héber ábécé egymást követő betűivel kezdődnek. Így magasztalja az író 176 versen keresztül Isten törvényét, rendeleteit, ítéletét.

Törvény? Rendelet? Ítélet? A mai posztmodern kereszténység számára kirekesztett fogalmak. Ha rajtunk állna, és ma íródna a Biblia, biztos nem a törvény dicséretéről szólna a leghosszabb fejezet. Bizonyos sorok, mint például: „Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat.” (127.vers), száz százalék, hogy nem kerülnének bele.

Tudniillik, valahogy zsigerileg tiltakozik bennünk valami a szabályok ellen. „Nekem ne mondja meg senki, hogy mit szabad és mit nem!” „Azt eszek és azt iszok, amit akarok!” „A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket!” „A tiltott gyümölcs a legédesebb!”…

S mintha valami álomvilágból szólna a zsoltáros; „A te törvényed kedvelőinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk.” hiszen nem ezt tapasztaljuk. Ha megpróbál valaki becsületesen, az isteni elvekhez hűen élni, sokkal nehezebben boldogul, sokkal többet kell tennie azért, hogy oda jusson, mint az ügyeskedők, akik kiközösítik, lenézik.

Ám bármennyire paradoxnak tűnhet a fenti megállapítás, kétségtelenül igaz. Elég, ha egy néhány évtizedes osztálytalálkozón megnézed az alkoholistává, idegronccsá vált egykor vagánynak tartott társaidat és te is a zsoltárossal együtt fogod mondani, mennyi szenvedéstől óvott meg a Te törvényed Uram!

A törvény kedvelőinek békessége, és boldogsága, hogy szégyenkezés és marcangoló bűntudat nélkül élhetnek, és bizalommal nézhetnek az ítélet napja elé. Ezt a békességet sugározza a zsoltár és ezt kínálja fel Jézus is:

„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján.14:27)

kedd, február 21, 2017

Isten meghallgat

"Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltok, és ő meghallgat engem."

Zsoltárok könyve 120. fejezet 1. verse


Egyszerű, tömör, rövid. Mindent tartalmaz ez az egy mondat, amire egy válságban lévő embernek szüksége van. A kiáltás, egy olyan állapotot tükröz ami megoldhatatlannak tűnik. Akkor kiáltozunk, ha azonnal segítséget akarunk kapni, és ha ezt az Úrhoz intézzük nem is késlekedik válaszolni. Ez jelzi azt, hogy az egyetlen segítséget ragadjuk így meg.

Az ígéret is ott van, Meghallgat! Győztesek lehetünk!

"Sokan annyira belemerültek a földi gondokba és aggodalmakba, hogy kevés idejük jut az imára és alig érzik annak szükségességét. Talán megtartják az istentisztelet külső formaságait, de hiányzik belőlük a könyörgés igazi lelkülete. Így nagyon eltávolodtak a Példaképtől. Jézus, a mi példaképünk sok időt töltött el imával, és milyen komolyak, milyen buzgók voltak imái! Ha Ő, mint Isten szeretett Fia ilyen komolyságot, ilyen szenvedést tanúsított, mennyire szükségünk van nekünk - akik a mennyből kapjuk minden erőnket - arra, hogy egész lelkünk felinduljon az Istennel való küzdelemre.

   Nem szabad megnyugodnunk, amíg minden felismert bűnünket meg nem bánjuk, mert kiváltságunk és kötelességünk hinni azt, hogy Isten elfogadott bennünket. Nem szabad másokra várnunk, hogy kijuttassanak minket a sötétségből és elnyerjék számunkra a győzelmet, hogy aztán élvezhessük azt. Ez az élvezet nem lenne tartós. Istent elveink, és nem érzelmeink alapján kell szolgálnunk. Magunknak kell kiharcolnunk a győzelmet reggel és este saját családunkban. Napi munkánk sem tarthat vissza ettől. Időt kell szentelnünk az imára és miközben imádkozunk, hinnünk kell, hogy Isten meghallgat minket. Talán nem fogjuk mindig érezni az azonnali választ, de hitünk ekkor próbáltatik meg. Bebizonyíthatjuk, hogy bízunk Istenben és élő, kitartó hitünk van." (EGW- Szentlélek eljő reátok 367.old)

hétfő, február 20, 2017

A rejtőzködő Isten megtalálása

 "Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk."
1 János 4.12


Szeretnéd meglátni a - ma még - rejtőzködő Istent? (vö. Jób 23.9) Szeresd a körülötted élőket személyválogatás nélkül, és meglátod! Lásd meg a rászorulót, az éhezőt, a testi vagy lelki szükségben levőt, és segíts neki, s közben megismered Istent, hiszen ő a Szeretet!

Milyen Isten szeretete? Gyöngéd, tapintatos és figyelmes. Kezdeményező, forró, és kitartó. Felemelő, megjobbító, gyógyító... Nem csupán azok iránt nyilvánul meg, akik őt szeretik, de azok felé is, akik ellenségesen viszonyulnak hozzá.

Amikor a szeretetre késztetés megérint minket, akkor Isten kezdi el betölteni szívünket, s ha nem zárjuk el, vagy keményítjük meg a bensőnket, akkor egyre erőteljesebben ösztökél arra, hogy tovább adjuk a szeretetét a körülöttünk élőknek. Amikor pedig a szeretet testet ölt cselekedeteinkben, akkor elmondhatjuk, hogy "Isten bennünk marad". Kettős haszon ez: amikor szeretetet adunk, úgy ismerjük meg Isten irántunk megnyilvánuló szeretetét, ahogyan addig nem ismertük. (Soha nem felejtem el azt, amikor első gyermekünkkel átvirrasztva a fél éjszakát, mert fájt a hasa és vigasztalhatatlanul sírt, elgondolkodtam azon: velem is ezt tették a szüleim? Mennyi mindent köszönhetek nekik!) Ugyanakkor a másik ember a szívében megérezheti Isten szeretetét rajtunk keresztül, s késztetést kap arra, hogy ő is tovább adja másoknak. A láthatatlan Isten így teszi magát láthatóvá számunkra.

Legyen áldott a napod, s fedezd fel Krisztust a környezetedben!

vasárnap, február 19, 2017

Indulj el!

„Mózes akkor ezt mondta az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere. Korábban sem voltam, de azóta sem lettem az, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt inkább nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. De az Úr ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az Úr?! Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!”
Mózes második könyve 4:10-12

Sorold fel az összes kifogásodat! Rajta, ne fogd vissza magad, ami a szíveden, az legyen a szádon is! Mondd ki bátran őket egymás után. Szedd össze, olyan sorrendben, ahogy jónak látod, és engedd szabadjára az összeset! Aztán olvasd el még egyszer ezt az igét, és nézd meg, vajon kifogásaid megütötték-e a mózesi szintet! 

Mert ha valaki, akkor Mózes profi volt ebben. Negyven évet töltött a juhok között, és igen, velük aztán túl sok magasröptű eszmecserét nem lehet folytatni. És ezt meg is mondja Istennek, nem is akárhogy. "Uram, nem vagyok én a szavak embere. Korábban sem voltam, de azóta sem lettem az, hogy szolgáddal beszélsz." És mégis ő lett az, aki által Isten kettéválasztotta a Vörös-tengert és kivezette Izrael népét Egyiptomból. Mert Isten látta a tökéletes kifogás mögött megbúvó csodálatos embert, akivel együtt hihetetlen dolgokat fog véghezvinni. 

Ma reggel, miután elmondtad az utolsó érvedet is, hogy miért vagy alkalmatlan, hallgasd meg Isten válaszát! Ő sokkal többet lát benned, mint amit te a legmerészebb álmodban remélnél. Ő sokkal jobban ismer téged, mint te önmagadat, és látja benned az elrejtett kincset. Látja benned azt a csodálatos embert, akivel Ő majd hihetetlen dolgokat fog véghez vinni. 

Ő látja benned a hőst, aki nem fogja feladni, aki kitart majd a végsőkig. Ő látja benned azokat a képességeket, amiket te még fel sem fedeztél magadban. Ő látja, hogyan fogod Vele egyre tágabbra feszíteni a határaidat, hogyan fogod elhagyni a komfortzónádat, és hogyan fogod megélni Vele a különleges tapasztalatok sorát. 

Ő látja benned Isten emberét! Hát mondj igent az Ő hívására, és engedd, hogy részesévé tegyen a tervének! Miután kifogyasztottad kifogásait tárházát, itt az ideje, hogy nyugodtan felkelj, és elindulj azon az úton, amit Isten rendelt neked. Hidd el, nem fogsz csalódni!