Lélekből, az Úrnak szolgálva
„Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát.” Kolossébeliekhez írt levél 3:23-24
"I want it all, I want it all, I want it all and I want it now!"
Ha a fenti szavakat olvasva te füledben is felcsengett Brian May gitárszólója, akkor azzal nem vagy egyedül. "Mindet akarom, és most azonnal!" Akár a 21. század mottóéneke is lehetne a Queen száma, hiszen most azonnal szükségünk van mindenre. Instant kávé. Instant ebéd. Instant minden. Persze tudjuk azt is, hogy minden terméknél a háromból csak két tulajdonságot választhatunk: minőség, gyorsaság, ár. Ha jó terméket akarunk gyorsan, akkor bizony meg kell adni az árát. Ha gyorsan jó áron, akkor ne számítsunk semmi minőségire, és ha van pénzünk, és jót akarunk, akkor nincs más lehetőség, ki kell várni.
Amikor az autómat szervízbe viszem, mérlegelnem kell ezt a kérdést: valóban gyorsan, és működőképesen akarom visszakapni? Mert akkor ki kell csengetni az árat is. És azt is tudom, ha nem állok ott a szakember, szakács, vagy eladó mellett, akkor a munka is olyan lesz, hiszen senki nem kapja meg azt, amit saját szemében megérdemelne… Ilyen a fogyasztói társadalom, akkor se lennénk meglepve, ha ma jöttünk volna le a falvédőről. És persze az sem most volt már.
Ilyen a fogyasztói társadalom. Ha kifizetik, ha megvárják, akkor van még rá esély, hogy jó dolgot kapnak a kezükbe. Persze kinek van ideje a mai világban?… Van azonban még egy kiskapu! Egy olyan kitétel, ami mentesül a fenti szabály alól, és lehetőséget ad arra, hogy jó árut, olcsón és hamar kapjunk kézhez. Ez pedig nem más, mint a protekció. Ha az embernek jók az összeköttetései, akkor a munkás is szívesebben dolgozik jól. Olyan, mintha ez a neves ember minden lépésben figyelné, hogy mit hova tesz, és hogyan forrasztja össze.
A keresztény ember pedig tudja, hogy a kedves idős nénikétől a kellemetlen pökhendi vevőn át, a szupermarket reggeli sorát feltartó iskolás gyerekeken keresztül a koldusig, aki az út szélén kéregeti a visszakapott apróját, mind protekciósak, mind királyi családba születtek, hiszen mind az Igaz Isten gyermekei. Így hát a keresztény ember tudja, hogy ha velük jól bánik, ha nekik becsületesen és tisztán végzi el a rá bízott munkát, az annyi, mintha magának Istennek dolgozna, és ezért a jutalmát meg fogja kapni, ha nem is most, de hamarosan. A keresztény ember tehát tudja, hogy érdemes mindent jó lélekkel végezni, úgy, mint magának az Úrnak és nem úgy, mint az embereknek… A keresztény ember tudja… de tudja?
