hétfő, szeptember 11, 2017

Vígasztaljátok egymást

„Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.” (Thessalonikabeliekhez írt 1. levél 5:11)

A thessalonikai gyülekezet tagjai odaadó, hűséges keresztények voltak. Voltak azonban olyan kérdések, melyek őket is nyugtalanították a jövővel kapcsolatban. Várták vissza Krisztust, de nem láttak tisztán minden részletet.
Hittek abban, hogy meglátják még a korábban eltávozott Mestert, de nem voltak biztosak azok felől, akik már korábban meghaltak ebben a hitben. Az előző szakaszban megkapják a választ: 

„Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.” (1Thess 4:13-18)

Ezek szerint akik korábban már meghaltak a Krisztusba vetett hitben, nem mennek előttünk sehová (menny, pokol, purgatórium…), hanem sírjaikban várják a feltámadást, és az élő igazakkal egyszerre látják meg a visszatérő Jézust.

A következő kérdésük: Mikor jön el Jézus? A válasz: senki nem tudja, váratlan lesz, mint az éjjeli tolvaj érkezése. Ezért: „legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét.” (5:8).
A hogyan és miért kérdések is ott feszültek. Jó-e nekünk, ha Jézus visszajön? Haragra és ítéletre számíthatunk, vagy szabadításra? Pál válasza: „Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk.” (5:9-10)

Kérdések még vannak bőven, de a jövőnk - minden ellenkező hírrel és tapasztalással ellentétben - Isten kezében van. A 2. advent ítélet és szabadítás. Hogy számunkra mit hoz majd, a mi választásunkon múlik. Mit kezdünk Jézussal, a felkínált kegyelemmel, a döntés szabadságával?