kedd, szeptember 12, 2017

Még több IRMA?

„Akkor Dárius király ezt írta a birodalmában lakó különböző nyelvű népeknek és nemzeteknek: Békességetek növekedjék!”
Dániel próféta könyve 6. fejezet 26. verse



Békességeteket növekedjék! Nagyon szép kifejezés! Nem először fordul elő ebben a könyvben (Dán. 3,31), és egyáltalán nem jelentéktelen üzenettel bír. Lehetséges-e ilyet kívánni valakinek, aki olyan területen él, ahol Irma tombol, pusztít öl?! Az emberek Isten nevét kiáltozzák félelmükben, meg sem gondolják, milyen erő rejlik a szavaikban. A vihar után nem is tudnak mondani egyebet a szemtanúk. „Hálás vagyok, hogy élek.” Nem számít mi veszett oda, csak az hogy életben maradtak.

Az újrakezdés kezdő szavai, vagy inkább jelmondata lehetne ez: „Békességetek növekedjék!”

Jézus Krisztus kijelenti: „Lesznek jelek a napban, holdban és a csillagokban, és a földön pogányok szorongása” (Lk 21:25; Mt 24:29; Mk 13:24-26; Jel 6:12-17). Akik figyelemmel követik eljövetelének hírnökeit, tudni fogják, „hogy közel van, az ajtó előtt” (Mt 24:33). Az emberek szíve elhal a földre zúduló események félelmétől. De akik hisznek Istenben, meghallják hangját a viharban: „Én vagyok, ne féljetek!”

A vihar közeledik, és nekünk készen kell állnunk annak tombolására az Istentől nyert bűnbocsánat és a Jézus Krisztusban való hit által. Az Úr felkel, hogy rettenetesen megrázza a földet. Mindenfelé csapásokat látni. Hajók ezrei, sőt egész flották süllyednek a tenger mélyére, és milliók esnek áldozatul. Váratlan tüzek törnek ki, és semmilyen emberi igyekezet nem tudja azokat eloltani. Dühöngő lángokban tűnnek el a föld palotái. A vasúti szerencsétlenségek egyre gyakoribbá válnak. Zűrzavar, karambolok sorozata és hirtelen halál uralkodik a főbb útvonalakon. A vég közel, a próbaidő lejár. Ó, keressük az Urat, amíg megtalálható, hívjuk őt segítségül, amíg közel van! (Ézs 55:6)

Eljött az idő, amikor egyik pillanatban még nyugodt világban élhetünk, a másikban pedig ez a bolygó esetleg megmozdul a lábunk alatt. Akkor rendül meg a föld, amikor ezt a legkevésbé várjuk. A tüzek, az árvizek, a földrengések, a nagy mélység dühöngései, a tengeri és szárazföldi szerencsétlenségek mind arra figyelmeztetnek, hogy Isten Lelke nem küzd örökké az emberrel

Mielőtt az Emberfia megjelenik az ég felhőiben, a természetben minden felborul. Az ég villámai a föld tüzével egyesülve lángra lobbantják, mint kemencéket, a hegyeket, amelyek hatalmas lávafolyamokat ontanak a falvakra és városokra. A rejtett erőktől felfakadó megolvadt sziklatömbök a tengerbe zuhannak, ami a vizet forrásba hozva köveket és földet röpít szerteszét. Hatalmas földrengések lesznek, és az emberéletben nagy pusztítást okoznak.

Imádkozzunk azokért, akik a pusztítás közvetlen közelében voltak és vannak!