Hinni Istenben
"És Jézus felelvén monda nékik: Legyen hitetek Istenben."
(Márk evangéliuma 11. fejezet 22. vers)
Ezzel a felhívással válaszolt Jézus Péternek, aki csodálkozva nézte azt az út mellett gyökerestül kiszáradt fügefát, melyet Ő, a Mester előző nap megátkozott, mivel nem talált rajta gyümölcsöt.
Ez a terméketlen fügefa szimbolizálta azokat a farizeusokat, akik a kegyesség látszatával hivalkodva, bibliai tudásukat fitogtatva jobbnak tartották magukat másoknál. A külsőségek tekintetében - imádság, böjt, tizedfizetés, szombat - életük valóban tökéletesnek tűnt, de Jézus látta, hogy nem az Istenbe vetett hit, nem a belé vetett bizalom, hanem a magamutogatás, a hatalomvágy, mozgatta őket.
"Legyen hitetek Istenben" - mondja Jézus, úgy, hogy ma, a mi szívünket vizsgálja. S vajon talál-e hitet? Egyáltalán mi is valódi hit?
"Az üdvösségre vezető hit, nem alkalmi hit, nem pusztán értelemmel való belátás, hanem amely a szív mélyén gyökerezik és személyes Megváltójaként ragadja meg Krisztust, aki véglegesen képes üdvözíteni mindenkit, aki az Atyához jön általa.
Nem valódi a hited, ha azt hiszed, hogy Jézus másokat üdvözíthet, de téged nem. Valódi hit akkor nyilvánul meg, amikor a lélek az üdvösség egyedüli reményeként kapaszkodik Jézusba.
Ez a hit arra készteti birtokosát, hogy lelkének minden szeretetét Krisztusra irányítsa. Értelme a Szentlélek irányítása alatt van, jelleme pedig az isteni hasonlatosság mintájára alakul. Hite nem holt, hanem szeretet által munkálkodó hit.
Miért nem teszünk hát félre minden hitetlenséget és figyelmezünk Jézus szavára? Nyugalmat akartok, békességre vágytok? Higgyetek benne kitartó hittel és Ő meg fog szabadítani. Törekedjetek kiegyensúlyozott, határozott és vidám lelkületre! Táplálkozzatok Krisztusból, az élet kenyeréből, és életetekben megmutatkozik az ő jellemének és lelkületének kedvessége." (Szemelvények E.G.White írásaiból)
