Áldó hatalmak oltalmába rejtve
„Mutasd meg nekem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és
teljes szívvel féljem nevedet.”
Zsoltárok könyve
86:11
Mit jelent Isten
igazságában járni? A szó, amit a legtöbb fordítás itt „igazságnak” ad vissza
nem a körülöttünk lévő valós dolgokra utal, mint valamiféle fizikai
törvényekben rejlő igazság. De még csak nem is arra a Pál apostol által kidolgozott
jogi „igazságra” kell gondolnunk, amiről a Római levélben beszél, miszerint
Isten igaznak nyilvánít bennünket, ha elfogadjuk szeretetét. Az itt szereplő héber
szó ugyan az, amit minden imádság végén elmondunk – talán a legtöbbször úgy,
hogy nem is tudatosodik a fogalom jelentése –, az „ámen”. Ez a szó a „bizonyosság”
kifejezése a héber nyelvben, sőt jelenthet „bizalmat, hitet” is, de ebben az
esetben én a „biztonság” szóval adnám vissza. Dávid azt kéri Istentől, vezesse
azon az úton, ahol biztonságban érzi magát.
Egy több mint 70
éve élt teológus jut eszembe. Dietrich Bonhoeffer (1906-1945) 1935-ben azért
tért vissza hazájába, Németországba, hogy csatlakozzon a nemzetiszocialista
ideológiát ellenző Hitvalló Egyház lelkészeihez. Tanított, írt és prédikált a
hitleri rendszer kirekesztő politikája ellen. Tevékenysége miatt 1943-ban
börtönbe csukták. Folyamatos levelezésben maradt menyasszonyával, akivel
azonban soha sem kelhetett egybe. 1944 decemberében a következő – mély belső
biztonságérzetről tanúskodó – verset írta neki:
Áldó
hatalmak oltalmába rejtve
Csak
várjuk békén mindazt, ami jő.
Mert
Isten őriz híven reggel, este,
Ő hű lesz,
bármit hozzon a jövő.
Ha
gyötri, bántja szívünket a régi,
És
múlt napoknak terhe ránk szakad,
Megrettent
lelkünk vigaszodat kéri,
Mit nékünk
szerzett, Atyánk, szent Fiad.
S
ha szenvedések kelyhét adod inni,
Mely
színig töltött, keserű s nehéz,
Te
segíts békén, hálával elvenni,
Hisz áldva
nyújtja hű atyai kéz!
És
ha az úton örömöt adsz nékünk,
Ha
szép napod ragyogva ránk nevet,
Biztasson,
intsen sok nehéz emlékünk,
Hogy
életünket szenteljük neked!
A
csend köröttünk mélyen szerteárad.
Hadd
halljuk azt a tiszta éneket,
Amely
betölti rejtett, szép világod,
Hol
téged dicsér minden gyermeked!
(Érdemes
meghallgatni Bonhoeffer versét megzenésítve is: https://www.youtube.com/watch?v=o3S6EXKsvTY)
Bonhoeffert a
háború befejezése előtt néhány héttel végezték ki (1945. április 9.). Ő azonban
a halállal szemben is azt érezte, hogy Isten hűséges, „bármit hozzon is a jövő”.
Ez az a biztonságérzet, amiről Dávid is beszél a 86. zsoltárban: Érezni azt,
hogy akár mi is történik velünk, a Mindenható szeretete bizonyosságként,
ámmenként övezi földi utunkat.
