Hitelesség
"Tehát
gyümölcseikről ismeritek meg őket."
Jézus szavai a Hegyi beszédben (Máté 7:20)
Tavaly nyáron
remeteségbe vonultam egy hétre. Teljesen egyedül voltam, senki sem szólt
hozzám, és nekem se kellett senkivel beszélgetnem. Magányomat olvasással, elmélkedéssel,
esténként pedig futással töltöttem. Azt is
elhatároztam, hogy e hét alatt kicsit jobban megismerek egy zeneszerzőt, és
választásom Bartók Bélára (1881-1945) esett. Mindig is félelemmel vegyes
tisztelettel voltam a világhírű magyar zeneköltő iránt. Félelemmel, mert igazán
nem sikerült megértenem zenéjét; de tisztelettel is, mert lenyűgözött az a
tudatos munka, amivel hatalmas népdalgyűjtését beleépítette saját zenei
világába. Abban reménykedtem, hogy ha ezen a ma magányos héten többet olvasok
róla, ha elmélyülten hallgatom a zenéjét, talán közel férkőzök hozzá.
Eleinte élvezettel merültem
el a komponista életútjában. Zenei nagysága mellett kerestem benne az emberit
is. Szótlan személyiség volt, ezért azt a sejtést ébresztette bennem, hogy zárkózottsága
mélyen érző lelket takar. Megtudtam, hogy szeretett kirándulni az erdélyi
Kárpátokban, vagy a svájci Alpokban. Nem csak a zene és a népdalgyűjtés
érdekelte, hanem foglalkoztatta a politika (meggyőződéses Habsburg-ellenes
volt) épp úgy, mint a lepkegyűjtés, vagy a hit kérdései (az első világháború
előestéjén katolikusból áttért az unitárius vallásra). 1909-ben feleségül vette
Ziegler Máriát, akitől egy évre rá megszületett első fia, ifj. Bartók Béla
(1910-1994). Megható családi képeket találtam az amúgy komornak mutatkozó
zeneszerzőről, amint kisfiával önfeledten játszik.
Már-már teljesen megkedveltem
a zárkózott komponistát, amikor nyugtalanító félmondatokkal találkoztam. Az
életrajzok igen kurtán csak annyit írnak, Bartók 1923-ban elválik első
feleségétől, és feleségül veszi Pásztory Dittát, a zeneszerző 22 évvel
fiatalabb zongoratanítványát. Hiába kerestem könyvekben és interneten az
esemény magyarázatát, a csupasz adatokon túl mindenki tapintatosan hallgat Bartók
magánéleti viszonyairól. Bennem azonban tucatjával vetődtek fel a kérdések.
Micsoda? És mi lett az első feleségével? Hogy dolgozta föl azt, hogy férje egy
20 éves lány miatt fölrúgta 14 éves kapcsolatukat? "Bizonyára azért szeret valaki mást, mert én már értéktelen vagyok!" - gondolhatta magában Mária. Vagy
esetleg egy zsörtölődő hárpia volt, aki elviselhetetlenné tette a zseni életét?
És hogy élte meg ezt az eseményt a 13 éves kamaszodó kisfia? „Miért hagyta ott
apa anyát? Hiszen én mindkettőt szeretem, és nekem az lenne a legjobb, ha ők is
szeretnék egymást?” – kérdezhette a kicsi Béla. Ha valaki zseni, ha valaki már
nagy dolgokat valósított meg az életben, ha valaki világhírű, akkor mindez följogosítja
arra, hogy elhanyagolja a családját?
Hiába kerestem,
sehol sem találtam választ záporozó kérdéseimre. Akár mi is állt Bartók
lépésének hátterében, ezen a ponton szétpukkant az a varázs, ami elindította
Bartók-kutatásomat. Továbbra is lenyűgöz a roppant életmű, néprajzi gyűjtései, filozofikus
zenéje; ugyanakkor nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a
szeretetteljes kapcsolatok másodlagos szerepet töltöttek be életében. Természetesen
mindenki tévedhet, mindenki megbotolhat, és semmit sem találtam arról, hogy
Bartók Béla hogyan dolgozta föl esendőségének ezt az oldalát. Lehet, hogy
teljesen tévesen ítélem meg őt; lehet, hogy kivédhetetlen tényezők vezettek
ehhez a végkifejlethez – nem tudom megítélni. Minden esetre számomra az egész
ember a fontos.
Úgy érzem, akkor kerek egész egy munka (és itt
nem csak a zenére gondolok, hanem az asztalosmunkától kezdve a művészeti ágakon
és a villanyszerelésen keresztül egészen a tűzoltói hivatásig), ha egy kerek
egész életút van a hátterében. Mert „gyümölcseikről ismeritek meg őket”. Jézus
hiteles életre hív bennünket. Egy olyan keresztyén életre, ami kihat családunkra,
hivatásunkra, baráti kapcsolatainkra, tanulásunkra, vagy éppen hobbinkra. Legyünk
hát teljes és hiteles emberek – már ma!