Az Úr kedveltje
„Benjáminról
monda: Az Úrnak kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi őt minden
időben, és az ő vállai között lakik.”
(Mózes 5. könyve 33. fejezet 12. vers)
Bűnnel
teli világunk minden szegmensében, (család, iskola, munkahely, stb.)
tapasztalhatjuk, hogy az egyenlők között mindig akadnak még egyenlőbbek, vannak
kedvencek, kiváltságosok. De hogy Istennél is így van?! S miért éppen
Benjámin?!
Benjámin
és utódai (Bírák könyve 19. fejezetében levő Gibea lakosainak bűnét leszámítva)
a Szentírásban az Isten iránti hűséget szimbolizálják. Kezdve onnét, ahogy a
bölcsek megfigyelték, Benjámin – mivel nem is tehette - a többiekkel
ellentétben nem hajolt meg sem Ézsaú (1Móz.33:7), sem Egyiptomban József előtt
(1Móz.42:6), és annak eladásában sem volt vétkes.
Ezért
– jegyzi meg a rabbinikus hagyomány és Josephus Flavius – kapta meg Benjámin
törzse a Jerikótól, Jeruzsálem északi hegyéig terjedő területet, beleértve
Mória-hegyét, ahol a Szentély is állt.
Tudjuk,
hogy közülük került ki Izrael első királya Saul. Az északi törzsekkel
ellentétben végig lojálisak maradtak Júdához. Eszter gondviselője, Márdokeus –
aki ugyancsak nem borult le egy ember előtt - szintén benjáminita volt, mint az
újszövetségi Saul, más néven Pál.
Benjámin
tehát az Örökkévaló iránti lojalitása miatt lett az Úr kedveltje, éppúgy, mint
más törzsbeliek, például Dávid, aki Júdából származó pásztorfiúból lett
uralkodó, aki etalonná is vált az utána következő királyok számára, mert „megőrizte
az én parancsolatimat,
és engem követett teljes szívéből, csak azt
cselekedvén, ami kedves az
én szemeim előtt;” (1Kir.14:8)
Így,
Istennél nincs személyválogatás, nincs kivételezés. Mindannyian az Úr
kedveltjeivé lehetünk. Csak határozd el, hogy nem a világ elvárásaihoz szabod
életed, hanem azon leszel, hogy megismerd és megvalósítsd mindazt, ami az Isten
szemében jó, kedves és tökéletes! (Róm.12:2)