Jaj! A reumám!
Dicsőség Istennek!
Pesszimista az egész világ! Mikor láttál utoljára
felszabadultan boldog embert? Ha megkérdeztél valakit: Hogy vagy? - tíz közül
hányan nem kezdtek el panaszkodni? Az időre? A reumára? A kevés nyugdíjra? A
magas adókra? A szomszédra? Mintha ismeretlen fogalommá válna a szívből jövő
nevetés, éppúgy, mint az őszinte, együtt érző sírás is. Mi aztán igazán
kiegyensúlyozott nemzetté váltunk. Kiegyensúlyozottan pesszimista nemzetté.
Dobogós helyen állunk.
Ha végig olvasod a Bibliát, azt tapasztalod, hogy bár sok-sok
esemény nem volt éppen jó, de szereplői, mégiscsak megtalálták a kiutat. Dávid
elbukott, azonban Isten segítségével kilábalt, és máris kérte az Urat, hadd
tanítsa a következő nemzedéket, nehogy ők is elbukjanak. A tanítványok aggódtak
saját életük felől a háborgó tengeren, sőt, Mesterük is látszólag magukra
hagyta őket, mégis kiálltak a nép elé, és beszéltek az ő csodálatos
barátjukról, aki meghalt és feltámadott. Bizonyságtevésükre több ezren
megtértek.
Ha nem emeled fel a fejedet, sosem látod meg a csillagokat!
A pesszimizmus is, éppúgy, mint az optimizmus, hozzáállás kérdése, és a fejben
dől el. Határozd el, hogy megvidámítod a körülötted élők mindennapjait. Hogy
megmutatod, neked igenis van Istened, van reménységed, van célod. Hihetetlen
eredményt könyvelhetsz majd el. A mosoly mosolyt szül. Az öröm, örömöt.
A ma reggeli Ige nagy segítség lehet ebben:
„Annak, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé
állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel, az egyetlen Istennek, a mi
Üdvözítőnknek, a mi Urunk Jézus Krisztus által, dicsőség, fenség, erő és
hatalom mostantól fogva mindörökké! Ámen”
Júdás levele 24-25. vers.