Az erő és béke forrása

Szerző: -
Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel.
Zsoltár 29,11

Előbb-utóbb mindannyian elfáradunk, néha belefáradunk az életbe. Szükségünk van feltöltődésre, megújulásra. Hol találjuk meg ennek forrását? Szórakozásban, bulizásban? A hétköznapok egyhangúságát kétségkívül megtörhetjük így, de többnyire fáradtabbak vagyunk, mint előtte, s gyakran szenvedélyek fogságában találjuk magunkat rövid időn belül… El kell döntenünk tehát, hogy csupán kikapcsolódást vagy ennél többet: felüdülést keresünk-e?

A 29. Zsoltár 11. verse úgy mutatja be Istent, mint aki az erő forrása lesz népe számára: „Az Úr ad (majd) erőt népének”. Ha az egész zsoltárt elolvassuk, azt is megérthetjük, hogyan: a Szava által. Isten szava teremtő hatalom, amely felette áll a természet erőinek, uralja a vizeket, a viharokat, a tüzet, megrendíti a földet. A természet elemeinek tombolásakor átérezhetjük gyengeségünket , kiszolgáltatottságunkat. Isten azonban felette áll a természet erőinek is. Szavában megvan a hatalom ahhoz, hogy bennünket is megújítson, mind fizikailag, mind lelkileg. Ígéreteiben és vigasztalásaiban, szeretetében és kegyelmében békességre találhatunk. Szava képes átforrósítani a szívünket szeretetre, önfeláldozásra. Kinek szólnak ezek a csodálatos ígéretek?

Kinek ad erőt Isten, és kit áld meg békességgel? „Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel.” Miért csak a népét? Személyválogató vagy szűkkeblű lenne Isten? Szó sincs róla! Isten tiszteletben tartja mindenkinek a szabad választását, s nem önkényesen húzza meg a határvonalat. Mi emberek sokszor semmibe vesszük egymás lelkiismereti szabadságát, és átlépjük a határokat, Isten azonban sohasem teszi ezt! Azok életében tud szavának teremtő, megújító hatalma és szabadító ereje megnyilatkozni, akik bíznak benne (vö. Ésa. 40,30), és tisztelik őt, ahogyan a zsoltár elején erre felszólít minket: „Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet! Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.” Zsoltár 29,1 – 2

Legyen áldott a napod, s újuljon meg erőd és békességed!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Szerző: -
Kép
Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. Máté evangéliuma 7:12 Mikor gondolkodtál el rajta, hogy egy bolti eladó vajon hol vásárol? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy orvos kihez fordul ha beteg? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy lelkész kihez fordul, ha lelki problémákkal küzd? Minden évben van egy nap, ami a lelkészekről szól. Az év 364 napjának a lényege, hogy a lelkész "kiszolgálja" a gyülekezetet (fránya fogyasztói társadalom), de egy nap a lelkészekért van, és ez ma van. Ma van a "hívd meg a lelkészed egy sörre" nap. Egy nap, amikor elvileg a lelkészek lesznek azok, akiknek szolgálnak. Az a nap, amikor kivételesen nem ő ad, hanem leülhet egy kényelmes kanapéra, kiöntheti a lelkét és elszürcsölhet egy hideg sört, amit kivételesen nem magának vásárolt. Egyszer a mentorom azt mondta, hogy a lelkész egyetlen eszköze a lelke. Ha az tönkre megy, kimerül, megtörik, akk
További információk

Világosság a sötétségben

Szerző: -
Kép
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. Zsolt 119:105 Amikor kisgyermek voltam, hétvégéken és szünidőben gyakran aludtunk a mamámnál. Egy kis faluban lakott, az egyik szélső utca utolsó házában. A közvilágítás gyengébb volt akkoriban. Ha sötétben mentünk a járdán, nagyon kellett figyelni, hogy hova lépünk. Ennek ellenére, amikor lefekvésre került a sor, mindig leengedték a redőnyöket is, koppanásig, úgy, hogy a lyukacsok se látsszanak. Bent a szobában koromsötét volt. Elég érdekes játék volt kitalálni, ha vécére kellett menni éjszaka. Amikor felébredtem a sötétben, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán óvatosan letettem a lábam a földre, megkerestem a papucsomat, belebújtam, és a lábamat a földön csúsztatva, a kezemmel magam előtt tapogatózva próbáltam megkeresni az ajtót. Elindultam, egy ütés a combomon: hopp, ez az asztal sarka volt; menjünk tovább. A kezemmel beleütöttem valamibe: ez a fotel támlája. Aztán a fejem koppant: ez a szekrény. Amikor nagy sokára megtaláltam
További információk

A tökfőzelék és a szeretet

Szerző: -
Kép
  „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.”  János első levele 4. fejezet 11. vers Egy életkép, mely mélyen belém égett: Feleségem két életmentő műtét után ott fekszik a kórházi ágyon, alul-felül csövek lógnak ki belőle, melyektől beszélnie is fáj, csak pislogással és halk nyöszörgéssel kommunikál. Végtelennek tűnő két hét telik el így, míg kizárólag infúzión és nyaki szondán keresztül táplálják. Aztán, a következő meghatározó pillanatkép, ahogy kikerülnek a csövek és jön az első étkezés. A nővér és egy nem túl megnyerő kinézetű és állagú valamit hoz. Egy kis lágy tökfőzelék. Nincs étvágyam. - mondja ő. Mire én: - de muszáj! Fintorogva túr bele a tányérba, majd azt kérdi: Nem hoznál inkább egy kis joghurtot, vagy egy kis kalácsot? – Azt még nem szabad. Először ezt kell megenni. – Na jó, de csak egy kanállal. – óvatosan nyeli le, majd így szól: Ennyi elég. – Nem, nem az egészet meg kell enni! Ez mindannyiunk sorsa, akik itt szenvedünk az ön
További információk