A szivárvány jele
És mondta az Isten:
Ez a jele a szövetségnek, amelyet én örök időkre szerzek
közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely
ti veletek van: Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz
jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
Mózes 1. könyve 9:12-13
A szivárvány
gyönyörű látványa mindenkit megragad. Impozáns,
látványos, monumentális jelenség, amely
kisgyermekre és felnőttre egyaránt hatással van. Miközben azonban csodáljuk, ritkán gondolunk bele, hogy a szépsége mellett jelentősége is van: ez Isten szövetségének a jele,
bizonysága, amelyet közvetlenül az özönvíz után adott.
Ma nehéz elképzelni,
hogy mit jelenthetett ez akkor, ott, azoknak, akik a bárkában élték át az
özönvizet. Amikor bementek a bárkába, akkor kiléptek egy világból, ami azután nyomtalanul eltűnt, majd amikor elhagyták a bárkát, egy lakatlan és "nyers " bolygó fogadta őket, ahol mindent előröl kellett felépíteniük úgy, hogy mindössze nyolcan voltak az egész bolygón. A Bibliát nem olvasó ember csak tudományos-fantasztikus filmekben találkozik ehhez fogható megrázó
eseménnyel és helyzettel. Mi ma sokan vagyunk és egészen mások a problémáink, de mennyire fontos lehetett akkor, az ő számukra ez
az ígéret és biztosíték, hogy ebben a formában nem fog újra
megtörténni az, amit átéltek és túléltek!
Mennyire megmutatkozott Isten kegyelme is abban, hogy - a
megváltás ígéretéhez hasonlóan, amelyet közvetlenül a bűneset
után adott, most is - azonnal megnyugtatta őket a jövő felől, és
az ígéret mellé egy jelet is adott, ami azóta is újból és újból visszatér, mintegy
emlékeztetve őket.
De nem csak őket:
Az ígéret az egész „földnek” szól és „örök időkre”, ami azt jelenti, hogy mi is magunkra vonatkoztathatjuk. Bár Jézus szavai szerint a
világ ismét olyan állapotba kerül majd, mint az özönvíz előtti
napokban volt (ld. Máté 24. fejezete), a katasztrófa ebben a formában nem fog
megismétlődni. Bár indokolt, hogy fenyegetettséget érzünk napjainkban amiatt, hogy az emberiség erkölcsi és technikai értelemben is képes arra, hogy kiirtsa magát és lakhatatlanná tenni a bolygót,
Isten azonban a saját hatáskörében tartotta a végső szó
kimondását, ami ezúttal nem egy újabb özönvíz lesz, hanem Jézus
Krisztus visszatérése és ezt követően a végső ítélet.
Nem kell tehát
félnünk mint ahogyan azok félnek - érthető módon -, akiknek nincsen reménységük. Ellenben készülnünk erre az eseményre, amit várunk, sőt meg kell osztanunk másokkal is a várakozás reménységét.
Készüljünk ma is és osszuk meg ma is!
