Ha
2Korintus 6:18.
Nekem innen hiányzik
egy: Ha. Atyátok leszek, ha… Fiaimmá és leányaimmá lesztek, ha…
Persze, mondhatnád: Isten mindenféle „ha” nélkül, feltétel
nélkül szeret. Hogy meghalt értünk, hogy megváltott, helyet készített. Hogy
csak el kell fogadnunk ezt a határtalan ajándékot. Azonban mégiscsak ott van ez
a ha. Ugyanis Isten semmit nem szeretne ránk erőltetni, ránk kényszeríteni. Ő
az Atyánk, de nekünk nem kötelező Őt atyánkként tisztelni, elfogadni.
Választhatunk „más atyát” is. Más családba is átkérhetjük magunkat. Sőt, az a
bizonyos másik személy vadászik is rá, hogy minél több „gyermeke” legyen.
Istenünk megadja nekünk a szabad választás jogát. Mintha csak ezt mondaná: „Szeretnéd,
hogy továbbra is én legyek a te mennyei atyád? Szeretnél a lányom lenni? Igen?
Nos, akkor nem kérek tőled mást, mint azt, hogy fogadj el kizárólagos
édesapádnak. Ne kóborolj másfelé. Tőlem mindent megkapsz, amire csak szükséged
lesz. De akkor tényleg tedd le nálam a szavazatodat. Most még szabadon
elmehetsz másik gazdát keresni, de ha engem választasz, akkor ne legyél félig
az enyém, félig a világé. Ne akarj két gazdának megfelelni. Ugyanis nem megy. Szerinted
mi közössége van a sötétségnek a világossággal? Vagy lehet kapcsolat köztem és
Béliál között? Én szeretnék lenni a te szerető édesapád. Ezért azt kérem tőled,
légy 100%-ig az én fiam, az én lányom! Ne csak hébe-hóba. Ne csak félszívvel.
Ne csak majdnem!”
Ima: Istenem! Gyakran elfelejtem, mennyire szeretsz. Hogy
milyen áldozatot hoztál azért, hogy a gyermeked lehessek. Kérlek, terelj
vissza, ha elkóborolnék. Ne engedd, hogy fél szívvel szolgáljalak. Szeretnék
tejes egészében a te gyermeked lenni. Kérlek, segíts ebben! Ámen.