hétfő, május 22, 2017

A megtartó hit


A te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
Mk 5:34

Mindenki tudja, hogy a hit fontos, hiszen „hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni” (Zsid. 11:6). A Biblia szerint hit által igazulunk meg, és hit által olyan dolgok történnek meg, amelyek hit nélkül nem történhetnének meg – l. a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetének egészét.

Nem véletlen, hogy Jézus Krisztus is gyakran hivatkozott vagy éppen kérdezett rá a hitre: „Hiszed-e?”, „minden lehetséges a hívőnek”, „legyen neked a te hited szerint”, vagy éppen: „kicsiny hitű, miért kételkedtél?”

Ezekből a rövid mondatokból is érződik, hogy a hitre nem csak ahhoz van szükség, hogy egyszer majd bebocsátást nyerjünk Isten országába, hanem már itt és most szükség van rá ahhoz, hogy hordozni tudjuk a hétköznapok terheit és kihívásait - már ma is. Mert a hit pajzs gyanánt szolgál, ami megvéd bennünket Sátán tüzes nyilaitól (Ef. 6:16), és mint ilyen megtart.

Te hogy állsz a hittel? Hiszed, hogy fontos? Jól teszed, de ez kevés: Jakab apostol szavai szerint: „az ördögök is hisznek" dolgokban – amúgy helyesen, a tényeknek megfelelően –, de ez nem változtat azon, hogy "rettegnek". Többre van szükség, és félő, hogy sokszor még a hívő emberek hite sem tud túlnőni az elméleti szinten: hiányzik az azonosulás, az önfeladás, a teljes Istenre hagyatkozás, amitől a hit igazi hitté, valóságos hitté, megtartó hitté válik. Mert csak ez az fajta hit nevezhető igazán hitnek. Ez volt az a hit, ami meggyógyította az asszonyt a fenti történetben. Máskor, másoknak erőt adott az üldöztetések közepette a kitartásra, az evangéliumi üzenet hirdetőinek ahhoz, hogy ne lankadjanak, és még folytathatnánk a sort.

Vizsgáld meg újra és újra a hitedet Isten segítségével - ma is, mielőtt elindulsz a nap számodra most még ismeretlen kihívásai felé -, hogy a hited csupán hitvallás, vagy több annál: élő és megtartani képes hit-e?

vasárnap, május 21, 2017

Megérte

„A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája.”
Példabeszédek könyve 13:12 

Vártunk Rád. Amikor eldöntöttük, hogy most már készen állunk a fogadásodra, bíztunk abban, hogy hamar eljön majd a találkozás napja. De csak a várakozás maradt. Mindent megtettünk, amit csak tenni lehet, és sokszor nagyon elkeseredtem. 

Aztán egy őszi napon úgy hittük, itt vagy már velünk. Felhőtlenül boldogok voltunk. Számolgattuk, hogy mikor foghatunk majd a kezünkben, nézegettük a babavárós könyv képeit, hogy mekkora is lehetsz már. Aztán jött a lesúlytó hír, a testvéred úgy döntött, visszafordul. Nekünk pedig el kellett engednünk Őt. 

Újabb várakozás. Teltek a hónapok egymás után könnyekkel terhelten, míg egy nyári napon nem mertünk hinni a szemünknek. Én sokáig nem mertem örülni, tervezni. A babavárós könyveket messziről elkerültem. Nem akartam még egy csalódást. De Te kapaszkodtál. Napról napra fejlődtél, és én minden egyes vizsgálat után egyre jobban hittem abban, hogy velünk is maradsz. 

Minden nehézség ellenére egyre szebb lett ez a várakozás, míg nagypéntek hajnalán felsírtál, és végre magamhoz ölelhettelek. Pici voltál, és nagyon ragaszkodó. Csoda. Egy új élet fakadt belőlünk, aki azóta is növekszik, és minden pillanatban erősíti a hitünket. 

Mára már eltűnt az a csöppnyi, pici baba, és egy cserfes, zsivány kislány gazdagítja az életünket. Együtt sírunk, együtt nevetünk, együtt kérünk és együtt adunk hálát. Minden nap. Együtt éljük meg Isten szeretetét, gondviselését, együtt tanuljuk, milyen is családban élni. 


Akárhányszor rád nézek, tudom, megérte. Sokszor piszok nehéz volt, de megérte várni Rád. Az új életre, akit Istentől kaptunk ajándékba. 

szombat, május 20, 2017

Megoldás a szorongásra


"Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet."
Zsoltár 94,19

Középiskolásként egyik kedvenc képregényemben a gallok, akik egyébként rettenthetetlen és bátor harcosok voltak, amiatt aggódtak csupán, hogy nehogy fejükre szakadjon az ég. Holott az egész akkori világukat és országukat meghódította a Római Birodalom, csak épp az ő falujukat nem. De most komolyan, voltunk már úgy, hogy valami olyan miatt aggódtunk, amit nem tudtunk már abban az adott helyzetben befolyásolni? Emlékszem a bejelentés nélküli röpdolgozatokra az iskolából, amikor magatehetetlenül dühöngtem, hogy szólhattak volna előre. A fájdalomra és a csalódottságra, amikor a kutyusunk eltűnt és már harmad napja nem jött vissza. De ezek még kis dolgok ahhoz képest, hogy mennyi minden miatt aggódhatnánk, mert túl sok ilyen dolog van az életben.

Mi a szorongás? Mi is az aggodalom tulajdonképpen? - Olyan félelem érzet, ami valójában nem valós, mert a felett érezzük, amit nem tudunk megváltoztatni. Természetes, hogy mindannyian átéljük ezt, de sajnos ebből következik, hogy meg is betegíthetnek minket. Ezért fontos, hogy tegyünk ellene. A mi időnkben a szorongásos betegségek száma egyre nő annak ellenére, hogy sokan vesznek igénybe tanácsadást, járnak pszichológusokhoz és igénybe veszik a különféle terápiákat. Mit tehetnénk még?

Nem hiszem azt, hogy ma könnyű, de abban az időben, amikor a 94. zsoltár íródott, sem volt az. Az írásmagyarázók valószínűsítik, hogy valamikor a babiloni fogság idején keletkezhetett. Az ének tele is van félelmekkel és panasszal a sok igazságtalanság miatt. Idegenek irányítanak és nem istenfélelemmel. Az özvegyeket és az árvákat nyomorgatják. Olybá tűnik, hogy Aki a fület adta az embernek, nem hall, Aki szemeinket formálta nem lát, Aki népek felett uralkodik, nem fenyít. Mintha Isten elhagyta volna gyermekeit. Az író arra kéri Istent, hogy emelkedjen fel, mint bíró és fizessen meg mindenkinek, amint az jár. Majd választ is ad önmagának. Ki lenne más, ha nem az Isten, aki számon tart bennünket. Ő áll mellettünk a hamisak és gonoszok ellen, amikor lábunk megremeg, Ő az, aki megerősít minket. Majd elismeri: "Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben." (17. vers) Nélküle elveszettek vagyunk, de Ő megvigasztal minket. Az Isten vigasztalása azonban nem csak örömöt hoz az életünkbe, hanem reményt is, mert nem csupán a jelenről, hanem a jövőről szól. Bár mi nem tudjuk megváltoztatni a sorsunkat, Ő végül visszafordítja a gonoszok fejére saját álnokságukat.

A zsoltár válasza az aggodalomra, a szorongásra nem más, mit az élő Istenbe vetett hit és bizalom. Ez ad reményt arra mindannyiunknak, hogy végül a legrosszabb is, ami számunkra lehetetlen, megváltozik, mert Isten jóra fordítja azt.

péntek, május 19, 2017

A hit

Isten meghatározása szerint „A hit a remélt dolgok felőli bizonyosság, és a nem látott dolgokról való meggyőződés!” Zsidókhoz írt levél 11. rész 1. vers.
- Noé minden kalapácsütése a hit bizonyítéka volt.
- Jokébed tudta, hogy a három hónapos korától 12 éves koráig nála nevelkedő gyermekét mire tanítsa meg, mert hitte, hogy Mózest Isten különleges célra hívta el.
- Józsué hitte, hogy Jerikó bevehető.
- A három héber fiatalember teljesen biztos volt abban, hogy Isten meg tudja őket menteni a tüzes kemencéből. Abban is biztosak voltak, hogyha nem tenné is, akkor is hittel néznek előre, a cél felé.
- Pál teljesen biztos volt abban, kinek és kiben hitt, és tudta, hogy végül elnyeri az élet koronáját, amit megad neki az igaz bíró.
Te is minden este hittel hajtod álomra fejedet, bízva a reggeli felébredésben.
Hittel ülsz föl a vonatra, a mozdonyvezető kezébe teszed életedet, mert hiszed, hogy célba érsz.
Hiszed, ha a volán mögé ülsz, szerencsésen hazaérkezel családodhoz.
Mégis, hányan mondják: de jó neked, hogy van hited! Nekem sajnos nincs! Ez így nem igaz. Hit nélkül nem lehet élni.
A hit előzménye a tapasztalat. Rá merem bízni magamat, mert még nem hagyott cserben. Ez minden fenti példára érvényes. Miért van akkor az, hogy olyan kevesen hiszik, hogy van egy  elérhető örök élet és egy elkerülhető pokol? Miért hisznek olyan kevesen Isten szavában? Miért nem hiszik el, amit Jézus mondott: Ne nyugtalankodjatok, mert én veletek vagyok minden nap. Miért nincs sok embernek Istenbe vetett hite?
Azért mert nem figyelnek rá. Nem szereztek vele tapasztalatot. Nem merik rábízni magukat. Nem merik elhinni, hogy mindaz igaz, amit megígért.
Pedig teljesen függetlenül attól, hogy elhiszem, vagy nem hiszem, amit Isten megígért, azt véghez viszi. Szavát betartja. Merjük hát rábízni magunkat, és hittel megfogni Jézus Krisztus felénk kinyújtott kezét, ahogyan azt a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében felsorolt hithősök életében láthattuk.



csütörtök, május 18, 2017

A lustaság ellenszere

"Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik."
Példabeszédek könyve 13:4

Talán sokak számára ismerős az az érzés, amikor reggel megszólal az ébresztőnk, és mi éppen csak kidugjuk a kezünket a takaró alól, hogy leállítsuk a hangot, majd gyorsan visszahúzzuk, mert túl ridegnek és zordnak érezzük a kinti világot, amiből egy kicsit be is engedtünk a paplan alá, és az a néhány köbmilliméternyi hidegség elgondolkodtat bennünket, hogy vajon előző este nem tévedésből állítottuk be ilyen koránra a telefonunkat, majd a meditálás értelmetlenségére ráunva végül magzatpózba gömbölyödve magunkra húzzuk az egész takarót, hogy nyerjünk még pár értékes percet, amelyben újraértékeljük az életünkhöz való viszonyulásunkat, de bárhogy próbáljuk e komoly témára összpontosítani figyelmünket, érezzük, hogy gondolataink szertefolynak, mint azok az üveggolyók, melyeket gyerekkorunkban kaptunk, de nem fért el az összes a markunkba, hiába erőltettük, végül mindegyiket elejtettük, és a padlón szétgurultak az asztal és az ágy alá, és ekkor eszünkbe jut, hogy igen, az ágy, micsoda találmány, és azon kezdünk el sajnálkozni, hogy az ágy feltalálásánál, ami valamikor Jákób korában történhetett (1Mózes 47:31), még nem jutalmazták az ilyen nagyszerű ötleteket Nobel-díjjal, mert az a történelem messzeségében homályosan előttünk álló alak, az a névtelen hős, aki valamikor az idők hajnalán kifaragta az első alvóalkalmatosságot, bizonyára megérdemelte volna, de miközben az ágy civilizatorikus jelentőségéről elmélkedünk, homályos víziónk az ébresztő kegyetlen csörgésére szertefoszlik, és amint a résnyire kifeszített szemhéjunk mögül az óránkra pillantunk, döbbenten állapítjuk meg, hogy a szundit úgy nyomtuk meg vagy háromszor, hogy azt észre sem vettük. Ha mindez ismerősen csengett, akkor most rögtön le kell szögeznem, hogy mindez nem lustaság, hanem csupán – némi jóindulattal – lustálkodás. A kettő között van egy halovány, de annál fontosabb határvonal. Mert ha az ilyen reggeli tapasztalatok károkat okozhatnak talán az iskolába, vagy a munkahelyre való beérkezés gördülékeny lefolyásában, az igazán romboló lustaság más, sokkal fontosabb területeket kezd ki.

A lusta ember nem tudja, mi végre van az életben. Nem látja, hogy feladatai valamilyen cél elérése felé mutatnak, így nem is érzékeli a feladatok értelmét. A lusta ember értelmetlennek látja az életet, amiből kifolyólag motivációja sincs. Ez persze nem jelenti azt, hogy a lusta ember nem aktív, sőt talán első pillanatban igen tevékenynek látszhat. Mivel azonban feladatai nincsenek alárendelve egy magasabb rendű értelemnek, ez a fajta aktivitás inkább kapkodás, az összeszedettség hiánya. Ebből adódik az, hogy a lusta ember alapvetően rendetlenségben él. Arra hivatkozik ugyan, hogy a zseni átlát a káoszon, de evvel még önmaga előtt is letagadja, hogy valójában fogalma sincs, mit kezdjen magával az életben.

Lustaságot tehát nem lehet kiiktatni avval, ha hangosabbra állítjuk a csörgőóránkat. A lustaság ellenszere, ha tisztázzuk, mi is az értelme az életünknek. Erre pedig akkor kapunk választ, ha megértjük, hogy Isten gyermekei vagyunk, és mint ilyen, felelősségünk, feladatunk van ebben a világban. Miután ma reggel kitörölted szemedből az álmosságot, indulj neki a napnak, és tegyél jót másokkal, hogy értelmet nyerjen az életed!

szerda, május 17, 2017

Világosságban járni



„Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.”
 (János evangéliuma 12. fejezet 35-36. vers)

Ha szavazni kéne; ’világosság vagy sötétség’, úgy vélem az emberek többsége a világosságot választaná.

De mi a helyzet a lelki, a szellemi sötétséggel? Mi a helyzet tisztességtelen előnyszerzéssel, a homályos ügyletekkel? Mi a helyzet a negatív gondolatokkal, a bűnös vágyakkal, a rideg beszéddel, a szívtelen viselkedéssel?

János evangéliuma, mint a Teremtés könyvének Újszövetségi megfelelője, szintén a ’Kezdetben’ szóval kezdődik, és ugyanúgy beszél – lelki párhuzamot vonva - a világosság és a sötétség közötti különbségről:

„Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.” (Ján.1:4-5)

„a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.” (Ján.3:19)

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (Ján.8:12)

„Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.” (Ján.9:5)

„Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.” (Ján.11:9)

„Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz.” (Ján.12:46)

János evangéliumában a világosság tehát egyértelműen Jézust és az Ő tökéletes életét szimbolizálja. S amennyiben magunkat a világosság fiainak valljuk, Mesterünket követve arra kell törekednünk, hogy legyünk mindenben „feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.” (Fil.2:15)

Ezért úgy fényljék világosságod „az emberek előtt, hogy lássák a  jó cselekedeteidet, és dicsőítsék mennyei Atyádat.” (Máté 5:16)

kedd, május 16, 2017

Amit csak szeretnél!

„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.
Máté szerinti evangélium 7. fejezet 7. verse



Mialatt mindennapi munkánkat. végezzük, emeljük fel lelkünket imában a magasságba. Ezek a csendes könyörgések jó illatként szállnak a magasba, a kegyelem trónusa elé és az ellenség kudarcot vall. A keresztény hívőt, akinek szíve Istenhez ragaszkodik, nem győzheti le semmiféle hatalom. A gonosz nem bolygathatja meg békéjét. Isten szavaiba foglalt minden ígéret, az isteni kegyelem minden ereje, az Úr segítségének minden forrása biztosítják számára a védelmet. 

Az ima a lélek lélegzete. A lelki erő titka. Az ima őrzi meg a lelki egészséget. A szívet közvetlenül összeköti, az élet Forrásával és erősíti a hitéletet. Az imaélet elhanyagolása- vagy a kényünk-kedvünk szerinti időszakonkénti ima következménye, hogy elszakadsz Istentől. A lelki képességek elveszítik erejüket, a hitéletből hiányzik az épség és az erő.
Csodálatos dolog, hogy imáink eredményesek, hogy méltatlan és tévelygő emberek felküldhetik könyörgéseiket Istenhez. Kívánhat-e halandó ember annál magasztosabbat, minthogy érintkezhet, összekapcsolódhat a végtelen Istennel? Gyenge, bűnös emberé az a kiváltság, hogy Teremtőjével beszélhet. A szavak, melyeket ajkainkon kiejtünk, eljutnak a mindenség Uralkodójának trónusa elé. Beszélhetünk Jézussal, amikor az úton járunk és Ő így szól: “Én vagyok a te jobb kezed felől.” 
Szívünkben közösségben lehetünk Istennel, utunkat Krisztus társaságában járhatjuk. Ha napi munkánkat végezzük, szívünk Istennél időzve emelkedik fel Hozzá, - emberektől észrevétlenül - de szavaink nem halnak el a semmiségben és nem veszhetnek el. Semmi sem fojthatja el a lélek sóvárgását. Kihallatszik az az utca zajából és túlszárnyalja a gépek dübörgő zakatolását. Isten az, akihez szavaink szállnak és Ő hallja könyörgésünket. 

Kérjetek tehát! Kérjetek, és adatik nektek. Könyörögj alázatosságért, bölcsességért, bátorságért, hited növekedéséért. Minden őszinte imára felelet jön. Talán nem úgy, ahogy te szeretnéd, vagy amikorra várod. De a választ megkapod úgy és akkor, ahogyan és amikor az részedre a legkedvezőbb. Imáidra, amelyeket elhagyatottságodban. Gyengeségedben, vagy a megpróbáltatások idején küldesz fel a magasságba. Isten választ ad, ha nem is mindig várakozásodnak megfelelően, de mindig a te javadra. (Ellen White, Üzenet az ifjúsághoz- Az ima hatalma)

hétfő, május 15, 2017

Szoktál elkésni?

"Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia." 
Máté evangéliuma 24,44

Nem szeretek elkésni, bár néha előfordul velem, mint például ma reggel is. Nem volt elég számomra, hogy tudtam a határidőt, és beírtam magamnak az emlékeztetőt már napokkal korábbra. A kellő időben nem álltam készen. Miért? Mert nem volt elég gondolatban foglalkozni a reggeli áhítat igéjével, időt és alkalmat kellett volna találni arra, hogy készüljek, sőt elkészüljek vele... (Bocsánatot kérek mindenkitől, aki szerette volna korán reggel elolvasni!) Az eredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy hány kifogást tudnék felhozni mentségemre...
Mi kell ahhoz, hogy ne késsünk el valahonnan? Nem árt tudnunk a határidőt, s abból visszaszámolni a felkészüléshez szükséges időt, majd időben cselekedni. Vannak, akik már ott elrontják, hogy nem tudnak reálisan tervezni, de vannak olyanok is, akik helyesen mérik fel, mennyi időre van szükségük, ám mégis késve kezdik meg a felkészülést, vagy engedik, hogy valami elvonja a figyelmüket, így csak készülnek, de nem készülnek el.

Jézus arra figyelmeztet, hogy a visszatérésének időpontját nem tudjuk kiszámolni, mindenképpen váratlan lesz egy bizonyos értelemben. A Bibliában vannak arra utaló gondolatok, hogy késik ahhoz viszonyítva, amikor némelyek várják (l. Máté 25.5, 2Péter 3.9), s vannak olyan gondolatok is, amelyek arra utalnak, hogy váratlanul, a vártnál hamarabb jön (l. Róma 9.28, Ámósz 8.9). Ahhoz, hogy amikor jön készen álljunk, másfajta időgazdálkodásra van szükségünk, mint amiről eddig írtam. Figyeljük meg, hogy Jézus nem azt mondja: Készülődjetek időben! hanem: "Legyetek készen!" 

Minden nap készen állni - mit jelent? A magam számára úgy fogalmazom ezt meg: ma vele járni, ma benne bízni, ma átadni neki magamat. A másfajta időgazdálkodás pedig azt jelenti számomra, hogy ma első helyre tenni Őt az életemben úgy, hogy rászánom az ehhez szükséges időt (vö. Máté 6.33, Ésaiás 55.6). Ne áltassuk magunkat azzal, hogy Istennel bármikor tölthetünk időt, mert mindig jelen van! Szükségünk van olyan időre, amit csak vele töltünk, s közben kizárólag Rá figyelünk. 

Legyen áldott a napod!

vasárnap, május 14, 2017

Nem kell félned!

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”
János evangéliuma 14:1-3 

Nap mint nap kételyek százai vernek sátrat a fejedben, és közülük sok már állandó vendégnek számít. Kételkedsz magadban, hogy elég jó szülő vagy-e, hogy tényleg jó példát mutatsz a felnövekvő generációnak, hogy a nevelési elveid vajon később is megállják-e a helyüket. Nyugtalan vagy, mert több szereppel zsonglőrködsz, és egyiket sem szeretnéd a földre ejteni. 

Hiába kéri Isten már oly régóta a terheidet, vannak, amik újból és újból utat találnak vissza a szívedbe. Jól ismered mindet, és mennyivel könnyebb lenne nélkülük az életed. 

Ma reggel a Mindenható egy kételyt szeretne örökre elvenni tőled. Ma csak ezt az egyet. A jövőd felől már nem kell aggódnod. Biztos kezekben van. Isten az, aki gondoskodik róla. Ő az, aki helyet készített neked a saját házában. Ő az, aki a saját vérével pecsételte mindezt meg. Ő az, aki odaadja neked, amikor eljön az Ő országa. Ő az, aki mindent megtesz, hogy mellette dönts, és elfogadd a felkínált kegyelmet. 

Hát ne aggódj! Helyed van Isten mellett! Legyél bárki, jöjj bármilyen háttérről, küzdj bármilyen gondokkal és gondolatokkal, Isten elkészítette a helyet számodra. Csak el kell fogadnod. Csak meg kell ragadnod a kezét, és meghozni mellette a döntést, hogy te is hozzá akarsz tartozni. 


Hát engedd el a félelmedet, mert biztos helyed van Isten országában! Nézz a keresztre, és ne aggódj, Isten nem a levegőbe beszél! Higgy Neki, higgy Benne! Válaszd Őt, keresd Őt, kövesd Őt, és meglátod, az örökkévalóság miatt már nem kell aggódnod. Isten gondot visel arról (is). 

szombat, május 13, 2017

Velük együtt


"Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk."
1 Thesszalonika 4,16-17

Bánatunkban látjuk-e az örökkévalóságot? Fájdalmunkban felfigyelünk-e Isten gondviselésére, szeretetére?

A gyász az egyik legnagyobb próbánk. A seb, amit kapunk, olyannak tűnik, mint ami sohasem fog begyógyulni. Egyedül maradtunk és amíg a másikat sajnáljuk, tulajdonképpen magunkat is siratjuk. "A halál lehetetlenné teszi a kapcsolat folytatását, végtelennek tűnő elszakadás" - gondolják sokan. Akik nem akarják átélni, megtartják szerettük hamvait a szoba díszhelyén, hogy még sokáig beszélgessenek. Mások szentélyt emelnek az elhunyt szobájából, tárgyaiból, ami úgy marad, ahogy utoljára hagyta. Jelezve ezzel is, hogy bármikor visszatérhet. Vannak, akik segítséget vesznek igénybe, hogy felvehessék a kapcsolatot a túlvilággal, mert mindenáron ott akarják folytatni, ahol abbamaradt. Együtt lenni és együtt maradni örökké. Ez a vágyunk. De teljesülhet-e?

Pál több jó hírt is közöl a Thesszalonikaiakkal.
1. Maga az Úr jön értünk.
Akiben hiszünk, Aki megváltott minket, Akinek szeretete elérte a szívünket és megváltoztatott minket, igaz emberré tett.

2. Krisztusban elaludt szeretteink feltámadnak.
Akik hitben is társaink voltak amellett, hogy végig élték velünk örömeinket, bánatunkat.

3. Lesznek élő igazak, akik tanúi lesznek mindennek.
Ha figyelembe vesszük az utolsó időkre vonatkozó próféciákat, a várható próbatétel nehézségeit, az ellenség pusztító törekvéseit, ez mindenképp nagy öröm.

4. Együtt ragadnak bennünket az angyalok az Úr elé.
Valahogy úgy képzelem, hogy azzal, akit leginkább vártam, aki leginkább hiányzott. Volt özvegyek, akik újra szerelmük szemébe nézhetnek. Szülők, akik keblükre ölelhetik elsiratott gyermeküket. Árvák, akik sok szenvedés után végre érezhetik, otthon vagyok, mert itt vannak a szüleim. Régi barátok, kik mindig számíthattak egymásra...

5. Végül mind együtt leszünk.
"Az Életadó az első feltámadáskor elő fogja hívni megvásárolt tulajdonát. Addig a dicsőséges óráig, amikor az utolsó trombitaszó felhangzik és az óriási sereg előjön az örök győzelemre, Isten drágakőként és biztonságban őriz minden alvó szentet, akiket név szerint ismer. A Megváltó bennük lakozó hatalma által, és mert az isteni természet részeseivé lettek, Isten előhívja Őket a halottak közül." (E. G. White: Válogatott Bizonyságtételek 2. kötet 271 old. 2. bekezdés)

péntek, május 12, 2017

Lemerült telefon

Egy nagyon jó példatörténetet hallottam a hétvégén.
Mobiltelefonod egyet csippant, és egy kis piros pont elkezd vibrálni „Low Battery! 15%” – látod a képernyőn. Jaj, jaj!!! Még egy nagyon fontos beszélgetést kell lebonyolítanom, talán kibírja. 3 percet beszélsz. Újabb jelzés: „Low Battery 10%” Talán még egy sms-t el tudok küldeni. Hátha addig még kibírja töltés nélkül. Jaj, hol lehet a töltőm? Megírod az sms-t. Újabb szaggatott jelzés, a képernyő sötétbe borul, az sms-t már nem tudtad elküldeni. Pedig csak fel kellett volna tölteni a készüléket.
Más téma. Érdekes, mennyire odafigyelünk az étkezésre. Naponta háromszor, mások szerint ötször ennünk kell. Szakácskönyvek ezrei jelennek meg jobbnál jobb receptekkel. Te is kipróbáltál már vagy tucatnyit. Ha mondjuk egy étkezés valami miatt kimaradt, gyakran mondunk ilyeneket: „Egész nap egy falatot sem ettem!” Vagy: „Ennem kell valamit, mert megfájdult a fejem!”
Hogyan kapcsolódik össze ez a két dolog? Ha Jézus példáját nézed, Ő sosem engedte, hogy „lemerüljön az akkumulátora” Sosem próbálta a tegnap kapott erőt több napra tartalékolni. Minden reggel feltöltekezett az Atyával való beszélgetés által. Sosem olvasunk arról, hogy (le)kimerült volt, amikor emberekkel találkozott. Számára az ima, az elmélkedés éppoly fontos volt, mint a mindennapi kenyér. Minden reggel és a nap bármelyik szakában talált módot, időt és lehetőséget arra, hogy hosszabb vagy rövidebb időre elvonuljon és csak az ő mennyei Atyjával társalogjon. Hogy erőt merítsen. Volt eset, amikor teljesen megfeledkezett az evésről, annyira belefeledkezett a beszélgetésbe. Emlékszel? Ott a kútnál a samáriai asszonnyal.
És amikor jött a Kísértő a pusztában imádkozó Jézushoz, és rámutatott a földön szanaszét heverő lepény alakú kövekre, azt mondta: Te hatalmas vagy. Biztosan meg tudnád tenni. Éhes is vagy. Nosza, változtasd ezeket a köveket kenyerekké. Akkor Jézus így felelt: „Meg van írva; nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik!” Máté evangéliuma 4. rész 4. vers.
Jézus a pusztában erőt gyűjtött, feltöltekezett az Atyától jött energiával, és bár valóban éhes volt ellent tudott állni a Kísértőnek.

Hidd el, minél jobban kimerült lelki energiatartalékod, annál kevésbé tudsz ellenállni Sátánnak. Viszont, jöhet bármilyen csábítás, kísértés, lesz erőd, mivel úgy indultál el reggel, hogy tökéletesen feltöltötted lelki akkumulátorodat!

csütörtök, május 11, 2017

Kincs, ami nem megvásárolható

"Az igaz házában nagy kincs van, a bűnösnek pedig jövedelme okozza a vesztét."
Példabeszédek könyve 15:6

Pénzzel sok mindent elérhetsz.
Vehetsz házat, de otthont nem.
Vehetsz ágyat, de álmot nem.
Vehetsz szexet, de szerelmet nem.
Vehetsz könyvet, de tudást nem.
Vehetsz órát, de időt nem.
Vehetsz cimborát, de barátot nem.
Vehetsz pozíciót, de tiszteletet nem.
Megfizetheted az orvost, de az egészséget nem.

Az igazi érték, amiért érdemes élni ezen a bolygón, az a kapcsolatokban rejlik: kapcsolat Istennel, kapcsolat az emberekkel. Aki ezt megérti, annak házában nagy kincs van. Ha te rendelkezel ezzel, adjál belőle ma másoknak is!

szerda, május 10, 2017

Bölcsek és balgák



„Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonoszok elméje kevés érő. Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségükben halnak meg.”
 (Példabeszédek könyve 10. fejezet 20-21. vers)

A Szentírás több írója előszeretettel használja a bölcs-balga ellentétpárt. Viszont itt, az általános vélekedéssel szemben, a bölcs kifejezés nem a magasan iskolázott, vagy a kimagasló IQ-val rendelkező személyt jelöli, minthogy a bolond sem az értelmileg korlátolt, sérült emberek jelzője.

Sőt ez utóbbi épp azért bolond, mert nagyon is tudatában van tetteinek következményével, mégsem változtat életvitelén. Ahogy Jézus is mondja a Hegyibeszédben: „valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát” (Máté 7:26)

Balga tehát az, aki bár tudja, hogy miként kéne viselkedni, hogy nemsokára Isten ítélőszéke elé kell állnia, ő mégis önző módon csak saját ’csűrjeinek’ nagyobbítgatásán ügyködik, „Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; amiket pedig készítettél, kiéi lesznek?” (Luk.12:20). Ahogy a tíz szűz példázatában is olvasható (Máté 25.fej.) nem készül fel az Urával való találkozásra, annak ellenére, hogy tisztában van a Vőlegény érkezésének közelségével.

S kicsoda bölcs? S mi a valódi bölcsesség? „Kicsoda köztetek bölcs és okos?

Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével. Ha pedig keserű irigység és civódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazság ellen. Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység és civakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.

A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességen munkálkodnak.” (Jak.3:13-18)

S minthogy „tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által.” (2Tim.3:15). Légy hű és bölcs sáfár „kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében” (Luk.12:42).

Mert „Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál!” (Luk.12:43)