Mire jó a diploma?

Mire jó a diploma?

Természetesen arra, hogy bekeretezzem, és felakasszam a falra, eltakarva vele egy kis tapétázási hibát.

Mire való az ismeret, a tudás? Hogy kérkedjek vele? Hogy lenézzek másokat, akiknek kevesebb van?

Mire való a pénz? Hogy felhalmozzam, semmit ne vegyek a legszükségesebbeken kívül, és évről évre kérkedjek vele, mennyit sikerült megint összekuporgatnom?

Mire jó a képesség, az adottság? Hogy örüljek neki, és még véletlenül se kamatoztassam, ne segítsek másokon, ne adjak belőle, nehogy elfogyjon?

Nem! Nem! Nem!

A diploma arra való, hogy elvégezzek egy olyan munkát, amit ennek megszerzése nélkül nehezen tudnék elvégezni.

Az ismeret, a tudás akkor jó, ha megosztom.

A pénz, ha átgondoltan, megfontoltan élek vele.

A képesség, az adottság, ha kamatoztatom.

Ma reggel ezt olvastam: „A kegyelmi ajándékokban különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van az erők megnyilvánulásában is, de ugyanaz az Isten, aki mindenben, és mindenkiben megmutatja az erejét. A Lélek megnyilvánulását mindenki azért kapja, hogy HASZNÁLJON vele.” 

1Korintus 12:4-7.

Isten tálentumokat osztott, hogy azokat az Ő szolgálatában értékesítsük.

Nem öncélúan, hanem a közösségért.

Nem kérkedve, hanem szolgálva.

Nem elásva, hanem kamatoztatva. Azért kaptuk, hogy éljünk vele. Mert ha nem, belepi a por. Értéktelenné válik. Nem segítettünk, nem okoztunk örömöt vele másoknak.

Te is kaptál. Indulj el, és használd!

Utóirat:

1.)    Istentől kaptuk – nem a miénk

2.)    Azt adott, amit Ő akart – ne válogassunk! Egyszerűen fogadjuk el!

3.)    Használjuk – különben berozsdásodik.