Túlélőtúra
„Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”
Ézsaiás könyve 40:28-31
Idézd fel magadban azt a pillanatot, amikor a legfáradtabb voltál! Amikor már fájt a következő lépés, de még messze volt a pihenő. Amikor könnyek fojtak lefelé az arcodon, de már ez ellen sem volt erőd bármit is tenni, annyira kimerültél, csak hagytad, hadd mossa a sós patak a kétnapi gyalogtúra koszát.
És meséltél már olyasvalakinek erről az érzésről, aki sose volt fáradt? Aki csak megvetően ingatta a fejét, és nagyzoló szavakkal tárta eléd kiapadhatatlan erejét, kitartását, makacsságát, enegiáját? Aki nem érti, mi az, hogy fáradtság, mert szerinte ez csak a gyengék kifogása. Aki szerint mindaz, amit leírtál a lustákra vall. Aki egy olyan túra után, amin te résztvettél, nem az ágyba zuhan be, hanem lefutja a maratont.
És most képzeld el, hogy egy ilyen személy helyett Istennek tárod fel, mit is éreztél. Annak az Istennek, aki megérti, mert Ő is járt hasonló cipőben. Jézus Krisztusnak, aki egyszer annyira kimerült, hogy a halászokat is halálra rémítő vihar sem volt képes felébreszteni. Jézusnak, aki aludt a hajóban, amikor az ide-oda hányódott a tajtékzó hullámokon, és túl közel állt ahhoz, hogy elsüllyedjen.
Isten tudja, hogy véges az erőd. Ismeri a határaidat, előtte nem kell szégyenkezned. Tudja, hogy van az a pont, amikor már nem megy tovább. A via dolorosán nem volt képes egyedül végigvinni a keresztet, a katonák egy idő után valaki más vállára tették azt.
Ma reggel egy olyan Isten előtt állsz, aki pontosan tudja, mit éreztél akkor, amikor a legfáradtabb voltál, és mit érzel most, amikor talán ugyanolyan helyzetben látod önmagadat. Előtte nem kell szégyenkezned, nem kell álarcokat viselned, nem kell összeszorított foggal tűrni és megpróbálni megugrani a lehetetlent.
Isten ma hív arra, hogy pihenj végre! Pihenj meg nála! Tölts időt Vele, és engedd, hogy elvegye terhedet, hogy feloldozzon a bűntudat alól, hogy megadja neked a kegyelmet! Hagyd, hogy bekötözze sebeidet, és gyógyulást hozzon helyükbe! Engedd, hogy feltöltsön az Ő erejével! Engedd, hogy fáradt lelkedet megerősítse, hogy új életre keltsen!
Ő nem csalódott, hanem örül, hogy végre felvállaltad előtte a valódi lényedet, érzéseidet, állapotodat. Hát hagyd, hogy Isten munkához lásson benned! Hagyd, hogy megmutassa teremtő, átformáló hatalmát rajtad! Engedd, hogy tegye, amit jónak lát, és meg fogod tapasztalni, hogy nemsokára újra sasként repülhetsz a magasban!
