Az úton

„Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon...”
91. zsoltár 11. verse


Egy évben kb. 50-60 ezer kilométert teszek meg autóval. Sopron és Záhony között majdnem 540 km hosszú az út. Ezt 111x csinálom meg egy évben, vagyis nagyjából minden harmadik nap. Napi kb 150. km utazok. Erre a kamionos azt mondja, hogy csak annyit? A hétvégi sofőr pedig azt, hogy az rengeteg. A leghosszabb utazásokat a feleségem boldogító társaságában teszem meg, de sokszor utazok magányosan is. Melyiket szeretem jobban? Természetesen az előbbit!

Ha egyedül is utazom, sokszor eszembe jut ez a vers. Angyalok, akik őriznek a rám leselkedő veszélyektől. De vajon milyen veszélyektől? A legtöbb utunk zavartalan, Elindulunk Sopronból, és minden gond nélkül elérünk Záhonyig. De nem tudjuk, hogy hány és hány veszély leselkedett ránk, amitől megmenekültünk. Aki csak egy kicsit is rutinos sofőr, tudja, hogy bármelyik pillanatban kialakulhat egy veszélyes szituáció az úton. De vajon hány lehet még amiről még csak sejtésünk sincs?!


Talán csak a mennyben fogjuk megtudni, hogy hányszor menekültünk meg, hogy mi történt az úton, közvetlen mögöttünk, hogy mi lett volna, ha csak egy másodperccel is korábban vagy később érsz oda. Az Úr melléd rendel egy angyalt, aki mint egy testőr védelmez téged a rád leselkedő veszélytől. Ezt tudva hiszem, hogy ma már is bátrabban indulunk az utunknak, mert az Isten erről is gondoskodott. Ugye milyen körültekintő? Mindig a legjobbat adja neked, mert te a legjobbat érdemled, és azt csak az Isten adhatja neked! Szép napot! 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia