A szeretet motivációja
„Örökkévaló,
elhatároztam: az én részem, hogy engedelmeskedem beszédednek.”
Zsoltárok könyve
119: 57 (EFO)
Mi alapján
engedelmeskedik az ember? Mi motivációjának forrása?
Sok ember azért
engedelmeskedik valamilyen felsőbb hatalomnak, mert fél tőle. Tipikus példa
erre a katonaság. A parancsmegtagadás hadi törvényszékkel jár, ami háborús
helyzetben akár halálbüntetéssel is végződhet. A katonák a legtöbb esetben
azért engedelmeskednek, mert félnek a büntetéstől.
Épp ilyenek azok a
keresztyének, akik a pokoltól való félelem miatt engedelmeskednek Istennek.
Azok a lelki vezetők, akik az utolsó ítélettel és a kárhozattal fenyegetik
híveiket, gyors engedelmességre bírják az embereket, ugyanakkor boldogtalanná,
sőt depresszióssá teszik őket – ez pedig nem Isten szándéka.
Hatalmas energiákat
lehet felszabadítani jutalmazással is. Mindenki ismeri ezt a fajta motivációt,
ha már kapott fizetésemelést. Óvodásokat arra kértek, hogy játékos logikai
feladatokat oldjanak meg. A gyerekek örömmel belefeledkeztek a feladatokba, és
mintegy másfél óra alatt mindegyik meg oldotta azokat. Legközelebb két
csoportra osztották őket, és az egyik felének cukorkát ígértek, ha megoldják a
feladatokat. A jutalmazott csoport sokkal gyorsabban befejezte, míg a
többieknek ismét csak másfél óra alatt sikerült végezniük. A harmadik
alkalommal ez a rész megint örömmel nekiállt a játékos feladatoknak, és a maguk
tempójában, vidáman haladtak benne. A korábban már cukorkával jutalmazott
csapatnak azonban semmi kedve nem volt hozzá, és csak a cukorka kilátásba
helyezésével voltak hajlandóak újból nekiállni. Amikor egy bizonyos tevékenység
esetén a pénzt használják a külső jutalmazás eszközeként, akkor az alanyok
elveszítik belső érdeklődésüket a tevékenység iránt.
Ugyan így járnak el
azok a lelki vezetők, akik a mennyország jutalmával akarják Isten iránti
engedelmességre bírni híveiket. Ugyan ezen a hamis motiváción alapszik az a
teológia, miszerint Isten megáldja és meggazdagítja a hozzá hűségeseket.
Ezeknél az érdekből engedelmeskedő keresztyéneknél hiányzik a belső motiváció
és az Isten iránt bensőséges kapcsolat igénye. A Mindenható nem kapitalista
főnök, aki anyaiakban jutalmazza az üzleti partnereit.
A harmadik
lehetőség – és erről beszél a 119. zsoltár szerzője – a szeretet motivációja. Csak
az engedelmeskedik belső meggyőződésből Istennek, aki tudja és érzi, hogy a
Mindenható feltétel nélkül szereti őt. Nem fél tőle, mint egy villámokat szóró
büntető bírótól, nem egy kozmikus üzleti partnert lát benne, akinek érdekből
engedelmeskedik, hanem meglátja benne azt a mennyei Apát, aki saját fiát adta
az emberekért. Az ilyen nem parancsokat teljesít, nem munkahelyi feladatokat
old meg a kecsegtető jutalom reményében, hanem felfedezi, az engedelmesség örömét,
felfedezi a hálát.
