Panaszkodás nélkül
„Ne
sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az
ajtó előtt áll.”
(Jakab apostol levele 5. fejezet 9.vers)
Egyszer
egy fiatalember elhatározta hátat fordít a világ zajának és kolostorba vonul. A
trappista szerzetesi rendházat kereste fel, tudva hogy ők némasági fogadalmat
tesznek.
A
szerzetesek befogadták az ifjút, aki annyi engedményt kapott, hogy évente
egyszer, két szót szólhatott. Az első év végén, mikor a rendfőnök intett, hogy
szólhat, annyit mondott: - Ágy kemény. Mikor egy év múlva ismét szót kapott: -
Étel rossz - volt a megjegyzése.
Majd
a harmadik év végén felállt és azt mondta: - Most elmegyek. Ekkor a rendfőnök így
szólt; - Ezt jól teszed, mert mióta itt vagy mást sem tettél csak panaszkodtál!
S
valóban; olyan könnyű panaszkodni, elégedetlenkedni, hisz a lázongás szelleme oly
mélyen belénk van ivódva, hogy sokkal könnyebb hisztizve meghátrálni a kihívások
elől és irigykedni azokra, akik erejüket összeszedve elérik a célt.
„Mindenkit érnek megpróbáltatások, fájdalmak és szomorúságok,
melyeket nehéz elviselni; kísértések környékeznek, melyeknek nehéz ellenállni.
Ne egymásnak panaszoljátok el gondjaitokat, hanem vigyétek imáitokban Isten
elé!
Legyen életszabályotok, hogy kétely vagy csüggedés egyetlen szavát
sem ejtitek ki ajkatokon! Nagyban hozzájárulhattok mások életének
felvidításához, amennyiben őket a remény és vigasz szavaival megerősítitek.”
Úgy ahogy Jézus is tette, kinek „élete az önmegtagadás élete volt,
melyet fájdalom és gond árnyékolt be, de kedélye, lelkülete nem volt nyomott.
Arcvonásai nem mutattak haragot és bosszúságot, hanem mindig békések, derűsek
voltak. Szívéből az élet kimeríthetetlen forrása áradt, s bárhová ment is, oda
nyugalmat, békét, örömöt és vidámságot vitt.” (E.G.White – Jézushoz vezető út,
Öröm az Úrban fejezet)
Legyen célod ma a panaszkodás helyett, felüdíteni másokat!
„A
mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül.”
(Péld.11:25)
