Krisztus feltámadása ma

„Szüntelenül emlékezzél arra, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból, ki a Dávid magvából való az én evangéliumom szerint.” 

2Timótheus 2:8

Az a benyomásom, hogy Krisztus feltámadása nagyon sok, magát hívő kereszténynek valló számára csupán egy tantétel, amelynek nincs különösebb hatása a hétköznapi életére. Mennyire másként volt ez az apostoloknál, akik személyesen, szemtől-szembe találkoztak a feltámadt Krisztussal, és tanúi voltak a mennybe menetelének! Számukra a feltámadás egy örömteli, feledhetetlen valóság volt, ami meghatározta további életük minden napját, Krisztushoz fűződő minden gondolatukat. Attól kezdve a tanítványok számára „a menny már nem tűnt bizonytalan, fölfoghatatlan helynek, melyet meg nem érinthető, testetlen szellemek töltenek be. Most már mint jövő otthonukra tekintettek a mennyre, ahol szerető Megváltójuk hajlékot készített számukra. Az ima új jelentőséget nyert, hiszen megváltójukkal érintkeztek. Új és örömteli érzéssel, s imájuk meghallgatásába vetett szilárd meggyőződéssel gyűltek a fölső szobába s igényelték az Üdvözítő ígéretét. Hiszen ő mondta: „Kérjetek és adatik nektek, hogy örömetek teljes legyen." Jézus nevében imádkoztak tehát.” (Ellen G. White: A te Igéd igazság 159. o.)

 

Amikor a Rómaiakhoz írt levél 8. fejezetének 10-13. versét olvastam, feltettem magamnak a kérdést: Valóban hiszem, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból? Egy távoli tantétel ez vagy személyes hitemmé vált? Akkor számomra itt és most azt jelenti Krisztus feltámadása, hogy nem kell reménytelenül tudomásul vennem a gyengeségeimet, mert az a Lélek, „aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő tibennetek lakozó Lelke által.” (Róma 8:11)

Neked mit jelent ma Krisztus feltámadása? Beépült-e már személyes hitéletedbe az örömüzenet: Krisztus feltámadt?! Emlékezel-e rá szüntelen?

Legyen áldott a napod!