Mond mire vársz?



"Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig."

ApCsel 6,1

Általában Istentől várjuk a csodát. Azt szeretnénk, ha cselekedne már, ha lépne. Szeretnénk látni beteljesedni minden ígéretet, amit nekünk adott, mert várjuk már mindennek a végét. Érdekes, hogy az adventvárásnak is lehetnek árnyoldalai, ha nem látjuk a saját szerepünket Isten tervében! Mert itt is ez történt. A tanítványok minden megoldást Jézustól vártak. Nem kell ezen csodálkozni, mert így gondolkodott minden csalódott követő: "Hát nem ez időben állítod-é helyre a te országodat?" Urunk válasza különleges mert a jelenből a jövőre, saját tetteiről az elkövetkezendő közös munkára irányítja a figyelmet.
Mi emberek - még a hívő emberek sem kivételek ebben - a jelenben szeretnénk megélni minden lehetséges boldogságunkat. Na, nem feltétlenül érzéketlen önzés van e mögött, lehet csupán fáradság is. Belefáradtunk a várakozásba, a szenvedésbe, a bántás elhordozásába, abba, hogy kigúnyolnak, lenéznek és elvetnek minket. Abba, hogy egy jelentéktelen kis közösség vagyunk, akiknek a szava alig számít valahol. Valami eget verő eseményre várunk, valamire ami átütő eredményt hoz és ezt az Istentől várjuk. Pedig a kulcs bennünk van, abban, ami velünk is megtörténhet. Ez pedig nem más, mint az, hogy Isten munkatársaivá válunk.
John F. Kennedy híres mondása volt: "Ne azt kérdezd, mit tehet érted a hazád, hanem hogy mit tehetsz te a hazádért." Milliókat ösztönzött ezzel szolgálatra, munkára a hidegháború idején, amikor az emberek rettegtek az eljövendő lehetséges jövőtől. A Szentírás szerint a mi jövőnk teljességgel bizonyos és pozitív. Nekünk nincs mitől félnünk! Bár a mi ellenségünk erősebb és hatalmasabb, mint az egykori Szovjetunió, mégis miénk lesz a győzelem! Akkor mi az oka annak, hogy motiválatlanok vagyunk, nem kapcsolódunk be a munkába? Mire várunk még? Megváltónk szerint ez a jövő a tanítványokkal kezdődött és velünk folytatódik. Egyetlen feladat van csupán: tanúskodni. A gyengeségre pedig a válasz: Isten Szentlelke!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia