Közeledik az Úr
„Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő,
eljő és nem késik.”
(Zsidókhoz írt levél
10. fejezet 37. vers)
Amiből a legkevesebb van – ahogy mondani
szoktuk – az nem más, mint az idő. S mivel egyre több mindent szeretnénk, s
lehetőleg egyszerre és azonnal, a nap 24 órája egyre jobban szétaprózódik.
Nem csoda tehát, hogy a ma emberének kevesebbnek
és gyorsabbnak tűnik az idő, hiszen most azonnal kell a legjobbnak, a
legszebbnek, a legokosabbnak, a leg… lenni. Nincs idő gyereknek lenni, nincs
idő játszani, nincs idő a fájdalomra, ahogy halljuk a reklámban.
Aztán ennek megfelelően igyekszünk mindent így
alakítani, felgyorsítva mindenféle mesterséges pótszerekkel a növények, az
állatok, izmaink, sőt gyermekeink növekedésének folyamatát. Hiszen egy pirulát
bekapni egy másodperc, de a kemény edzésmunka, a gyakorlás, lehet évek.
Ezért aztán nem akarunk várni, sőt nincs is
annál idegesítőbb, ha valaki nem veszi figyelembe, nem követi, vagy szánt
szándékkal keresztezi a mi jól beprogramozott saját időzónánkat.
Mint mai Igénk szerint Isten is teszi. Hiszen
látszólag „késik a vőlegény” (Máté 25:5), vagy legalábbis „némelyek
késedelemnek tartják” (2Pét.3:9), de mégsem késik. A probléma abban van, hogy
nem egyeztettük az óránkat Istennel.
Ahogy az első századok hívőinek is kész
menetrendje volt a Messiás eljövetelét illetően, ezért akarták földi királlyá
tenni, átugorva a szenvedő szolgáról szóló részt, vagy kihagyni a mártíromságot
ahogy mennybemenetele előtt kérdezték: „Uram, avagy nem ez időben állítod-é
helyre az országot Izráelnek?” (Apcsel.1:6), de ugyanígy van ma is.
Sokszor mi sem akarunk tudomást venni arról,
hogy ’”mindennek rendelt ideje van” s ahogy az Atya először is az idő
teljességében küldte el a Fiút, ugyanúgy lesz másodszor is.
Urunk közeledését várva nekünk is szól
figyelmeztető és felhatalmazó kijelentése: „Nem a ti dolgotok tudni az időket
vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. Hanem vesztek
erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy
Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső
határáig.” (Apcsel.1:7-8)
„Boldog
az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.” (Máté 24:46)
