Az Úrhoz vitt terhek

"Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz."

Zsoltárok könyve 55:23

Isten nem ad több terhet annál, mint amit el tudunk viselni. De attól még lesznek terheid. Ha Istennél hagyod, Ő hordozza az oroszlánrészét, neked csak a töredéke jut.

Gladys Aylward, aki több mint fél évszázada misszionárius volt Kínában, menekülésre kényszerült, amikor a japánok megszállták Juncsenget. Egyetlen segítővel 100 árva gyereket vezetett át a hegyeken Kína felé. Az út alatt pánikba esett. Egy álmatlan éjszaka után reggelre már semmi reménye sem maradt arra, hogy megmeneküljenek. Egy 13 éves lány emlékeztette őt kedvenc történetükre, ahogy Mózes átkelt a Vörös-tengeren. 

- De én nem vagyok Mózes – sóhajtott Gladys kétségbeesetten. 

- Ez igaz, hogy nem vagy, – mondta a lány – de Isten még mindig Isten!

Túrmezei Erzsébet:

Újévi kérés

Láttam, Uram! 
Egyik béna volt, a másik aszott, sárga… 
vagy nem volt lába… 
De a Te fényed hullt a betegágyra! 
Hitükkel elrejtőztek Nálad, 
és úgy hordozták mázsás terhüket, 
a Te erőddel, mint a szalmaszálat.

És láttam szalmaszál alatt roskadókat. 
Mert mázsás teher 
könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled. 
De nélküled 
a szalmaszál is mázsás súly lehet.

Új évbe indulok, 
és nem tudom, mi vár rám. 
Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván. 
Csak azt tudom: utam már kijelölted. 
Mint bízó gyermek, járhatok előtted. 
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet, 
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.

Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak, 
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak! 
És ha szereteted mázsás teherrel 
tenné próbára ezt a gyenge vállat – 
segíts úgy vinni mázsás terhemet 
a Te erőddel – mint a szalmaszálat!