Noé engedelmeskedett
Mózes első könyve 6:22
Azelőtt sohasem esett eső. Bárkaépítéshez korábban nem érthetett, mert addig az emberiségnek nem volt szüksége hatalmas hajókra. Az állatok nyelvén nem beszélt. Az emberekén igen, de ők meg nem akarták megérteni, amit mondott. 20 éve hirdette a mindent elnyelő özönvíz nem népszerű üzenetét, amikor gyermekei születtek. Még egy ok arra, hogy élvezze az életet és ne a világvégén gondolkodjon.
Noé kilógott a sorból. Ő nem élvezte a bűnt, mint kortársai. Nem az engedetlenség volt az életcélja. Igaz volt, feddhetetlen és Istennel járt. Ez a nem mindennapi ember nem mindennapi feladatot kapott: hirdetni az üzenetet az ítéletről, bárkát építeni, nevelni a gyermekeit, hogy méltó utódaik legyenek, az állatokat fogadni a bárkában, élelmet gyűjteni és 120 éven keresztül folyamatosan hinni, hogy Isten igazat mondott: jön az özönvíz. Állni a csúfolódást, újra hinni, amikor úgy érezte, hogy bárcsak ne lenne igaz, megtanulni egy új szakmát, elveszíteni a nagyszüleit, a szüleit, akik segítettek a bárka építésében és támaszai voltak, hogy amikor jön a nagy nap teljesen egyedül maradjon a szűk családjával az egész világgal szemben, de Isten oldalán.
Noé nem kétségeskedett, bár biztos voltak rossz napjai, amikor nem volt kedve építeni a bárkát és nem hiányzott, hogy aznap már ezredszerre lebolondozzák, de tette, amit kellett és nem hátrált meg. Neki köszönhetjük, hogy láttuk mi is a szivárványt, hogy Jézus eljöhetett, mert voltak élő emberek ezen a bolygón, akiknek szükségük volt a megváltásra. Ha nincs egy engedelmes ember, akkor örökre véget érhetett volna az élet a Földön. Rajta sok múlt. Az engedelmessége nagy horderejű volt. Nekünk is van talán mára egy ilyen helyzet, amin sok múlik...
