"Ha a szobor meghallja a déli harangszót..."

"Efraimnak nem lesz köze többé a bálványokhoz. Én majd meghallgatom, és törődöm vele. Olyan leszek, mint a zöldellő ciprus, tőlem kapod majd a gyümölcseidet!"
Hóseás próféta könyve 14:9

Egy kedves barátom mesélt nekem gyerekkorából egy történetet. Falusi kissrác volt, mikor egyszer családjával Budapestre látogatott. Egy ismerőse vezette őket, és mutatta be a főváros nevezetességeit. A fiú ámulva haladt a még sosem látott hatalmas épületek között, és közben csak úgy itta az idegenvezető szavait. Mikor aztán a pesti oldal Duna partjára értek, éppen a Gellért heggyel átellenben, a bácsi a Szabadság szobor felé mutatva a következőket mondta a fiúnak:
– Figyelj csak, mert az egy különleges szobor. – Majd egy kis hatásszünetet tartva folytatta: - Ha ugyanis a szobor meghallja a déli harangszót, akkor meghajol.
Sok csodát látott már a fiú Pesten, de ez mindegyiket túlszárnyalta. „Ilyen is van?” – gondolta magában – „Fantasztikus hely ez a Budapest! Vajon hogyan működhet ez a hatalmas szerkezet?” És szinte már maga előtt látta az óriási fogaskerekeket, amelyek minden délben nagy nyikorgással elkezdenek forogni, és meghajlítják a szobrot.
Az idegenvezető – látva a fiú töprengését – újból elismételte a mondandóját:
– Figyelj fiam arra, amit mondok! Ha az a szobor meghallja a déli harangszót, meghajol.
A fiú még mindig a fogaskerekeket látta lelki szemei előtt, így észre sem vette, hogy szülei szája szélén halvány mosoly jelenik meg. A családi barát harmadszor is nekifutott:
– Ha a szobor meghallja a déli harangszót, de csak akkor, ha meghallja, akkor meghajol.
Majd néhány másodperc szünet után a fiú vállára tette a kezét:
– Hát meghallhatja a szobor a harangszót? Van füle a szobornak?
Ekkor esett le a fiúnak, hogy a pesti bácsi tréfát űzött vele. Hát persze, hogy nem hallja meg, hiszen a szobrok nem látnak, nem hallanak, és egyáltalán nem is éreznek.

– Tudod Tamás – mesélte nekem jó néhány évtizeddel később az időközben fölcseperedett, sőt megőszült hajú vidéki fiú –, ekkor értettem meg, hogy miért harcoltak az ószövetségi próféták a bálványimádás ellen. A bálványok nem látnak, és nem hallanak, így segíteni se tudnak azokon a híveken, akik oly vallási buzgalommal imádkoznak hozzájuk. Ellenben az egyetlen igaz Isten, aki teremtette az eget és a földet, egyedül az hallgatja meg a hozzá fordulókat, egyedül ő törődik velük.

Így volt ez Hóseás ideében, és így van ez ma is. Fordulj hát ma reggel is imában ahhoz az Istenhez, aki szeret, megért és meghallgat téged!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia