Szabadság vagy rabság?
"A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát
szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket.”
Galata 5:1. Kath. ford.
Édenben egy gonosz rabszolga kereskedő karmaiba kerültünk.
Az volt a célja, hogy tönkretegyen, és örökre rabigában tartson minket. Uralta
szavainkat, tetteinket, és minden mozdulatunkat ellenőrzése alatt tartott.
Segítségével megszoktunk bűnös dolgokat, amiktől aztán képtelenek voltunk
szabadulni. Különféle szenvedélyek rabságába kerültünk. És akkor jött a
rabszolgák felszabadítója. Körülnézett, és azt látta, hogy olyan mérhetetlenül
nagy a rabság, olyan mélységbe kerültek a rabszolgák, hogy onnan már
képtelenség kijutni. Egyetlen módon lehet csak ezeket a szegény, szerencsétlen
bűn-rabszolgákat felszabadítani, ha magára veszi bűneiket, és meghal értük –
helyettük. Ezáltal egy új, tiszta fehér lapot kaphatnak, és már nem kell a
gonosz rabszolgatartó markaiban lenniük. Lehetőséget ad nekik, hogy gazdát
cseréljenek. Nagy volt az ár. Vérével fizetett. Most már rajtunk áll, mennyire
értékeljük ezt a drága áron vásárolt szabadságot. Nem kell továbbra is a bűn
rabságában élnünk. Lehetőségünk van egy új életre. Ne engedjünk hát a gonosz
rabszolgahajcsárnak, hogy ismét bármilyen szenvedély, rossz szokás vagy az
Istentől elidegenedett boldogtalan élet rabságába hajtsa fejünket. Értékeljük,
hogy szabadok vagyunk. Vállaljuk önként ezt a másik fajta szolgaságot, az
Istennek való szolgálatot, mert ennek vége örök élet, amazé meg a kárhozat.