Oltalom alatt

„Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint emberekben bízni. Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni.” 

                                                                 Zsoltárok könyve 118:8-9

Ma reggel vigyük Jézus elé terheinket. Tegyük le lábai elé azt, ami fáj, amit úgy érzünk, nem tudunk elhordozni, azt ami könnyeket csal a szemünkbe. Jézusnál biztos megértésre találunk.

„Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,

az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! 

Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.

Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.

Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal,

sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.

Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el.

A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.

Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak,

nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.

Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon,

kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.

Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.

Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.

Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.

Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.”

Legyen Ő a mi oltalmunk ma is!