Az igazán boldog ember
„Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, s a
te ösvényeid vannak szívében.”
(84. Zsoltár 6. vers.)
Nemrég, egy
bibliaköri összejövetelen éppen Jézus boldogmondásairól beszélgettünk. S arra a
megállapításra jutottunk, hogy egyrészt minden ember alapvetően boldogságra
vágyik és lelki békességre törekszik.
Ugyanakkor, a
boldogságot, a megelégedést legtöbben tárgyak birtoklásától, a körülmények
szerencsés alakulásától várják. Ahogy általában megfogalmazzák; „boldog az, aki
egészséges, aki gazdag, vagy legalábbis mindent megvehet magának, akinek
szerető családja van, aki azt csinálja, amit szeret…”
És, ha ez a vélekedés
igaz lenne, akkor minden gazdagnak, egészségesnek, családosnak, stb. alapból
boldognak kéne lennie. Ám ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy sokszor egy
szegény, egy beteg, egy olyan, aki szükséget szenved, jobban tud örülni, mint
az akinek megvan mindene. (Lásd: Nick Vujicic, aki végtagok nélkül él)
De hát akkor kik
valójában a boldogok? Az idézett zsoltár alapján vannak, akik rávágják;
boldogok, a vallásos emberek. Viszont, ha ezen személyek úgy nyitott szemmel
körbenéznének az istentiszteleti alkalmakon, nem biztos, hogy minden esetben
boldogságtól sugárzó arcokkal találkoznának.
Mert vallásosnak
lenni, vagy életünket teljesen Istenre bízni, két különböző dolog. De annyi bizonyos,
hogy a valódi boldogság nem a külső körülmények alakulásától függ, és
elsősorban nem érzelmi alapokon áll.
A boldogság Sokkal
inkább, a szerető Istenbe vetett meggyőződésből fakadó gondolkodásforma, ahogy
Salamon is írja; „Boldog ember, aki megnyerte a bölcsességet, és az
ember, aki értelmet szerez.” (Péld. 3:13)
Legyen mai
imádságunk: Uram, változtass meg gondolkodásomban! Emelj ki a boldogságot
tárgyaktól, körülményektől, vagy másoktól elvárók sorából! És segíts Hozzád
hasonló, másokat boldogító életet élni!