Tanítvány és Mester
„Nem
feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki
olyan lesz (aki
pedig teljesen felkészült Újfordítás), mint a mestere.”
Lukács 6,40
Nem feljebb való… Alá –fölérendeltség. Átéljük, tapasztaljuk,
szenvedünk tőle, a cél érdekében elviseljük, sokszor eredményes, sokszor
szükséges. Kérdéseket szül bennünk, irigységet, rivalizálást gerjeszthet. Aki
alul van, nem kerül felülre. Nem akar odakerülni tiszteletből. Minden a
kapcsolaton múlik. A két személy bensőséges közösségén áll vagy bukik minden. Azon, hogy
milyen a tanítvány és azon, hogy milyen a mester.
A tanítvány… Mindig ő válassza a mesterét. Ő dönti el, kit akar
követni, ki alá akarja rendelni magát. A döntésen ezért nagyon sok múlik. A
mester csak azokból választhat, akik már őt választották. A tanítvány döntése
mindig kettős: megválasztja, hogy kit követ és elfogadhatja az alárendeltségét.
Ez utóbbi döntését azonban újból és újból meg kell hoznia, különben nem
maradhat tanítvány.
Az ő mestere… Valaki vagy valakik vezetőjévé lenni nagy felelősség.
A példaadás felelőssége, mert a mester mindig mintát ad. A tanítvány ezt a
mintát követi, másolja, értelmezi, elfogadja, beépíti önmagába. Mondhatni a
jelleme részévé válik. Mily nagy felelősség valakinek a részévé válni és milyen
nagy kockázat! Ebben a bensőséges kapcsolatban mindkét fél kiszolgáltatja magát
a másiknak. Nyitottá válik, hogy a másik láthassa, milyen ő teljes valójában.
Amikor tökéletes lesz, aki teljesen felkészül, olyan lesz, mint mestere… A cél a tökéletesség. Mindig is ez volt. A
mesteré és a tanítványé is. „Legyetek tökéletesek, miként az én mennyei Atyám
tökéletes!” – ez azt jelenti: legyetek olyanok, mint Ő! Ez a vágyunk.
Szeretnénk olyanok lenni, mint a mesterünk. Úgy élni, úgy tenni a dolgunkat
mindenben és ehhez kell a felkészülés. Ez most a dolgunk, hogy felkészültekké
váljunk.
