Egymás terhét hordozva
„Egymás
terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét. Mert ha valaki azt
gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát.”
Pál levele a Galatákhoz 6:2-3
Tudjátok-e, hogy mi
az azonos a menny és a pokol között?
Az, hogy minkét
helyen egy hatalmas asztal van a középen, megrakva mindenféle finomsággal, ínycsiklandozó
falatokkal, ami csak szem-szájnak ingere. Továbbá az is, hogy mindkét helyen az
asztal körül állnak az emberek, kezükben egy 2 méteres villával, aminek csak a
végét foghatják meg.
No és azt tudjátok-e,
hogy mi a különbség a menny és a pokol között?
Az, hogy a pokolban
éhen halnak az emberek, mivel a 2 méteres villára föl tudják ugyan szúrni a
falatokat, de nem tudják a szájukba rakni, hiszen nem elég hosszú a kezük. A
mennyben azonban mindenki jóllakott és elégedett, mert a 2 méteres villával
mindenki a szembe levőnek adja a finomságokat.
Bármennyire úgy hangzik ez
a rövid példa, mint valami vicc, mégsem az, hanem nagyon is komoly. Az önző
ember – aki azt gondolja magáról, hogy „ő valaki” — csak magának akar jót, de
nem veszi észre, hogy evvel tulajdonképpen tönkreteszi saját magát. Pál azonban
azt mondja, hogy egymás terhét hordozzuk. Így ugyanis nem csak a másikon
segítünk, hanem saját magunkon is. Etessük hát hosszú villánkkal ma is a
szemben lévőt, hogy betöltsük Krisztus törvényét!
