Bizonyosság
„Az én
juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én
örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki
őket az én kezemből.”
János írása szerinti evangélium 10:27-28
Bármily meglepő, de
eléggé gyakori az emberiség történetében, hogy a rosszabbat jobbnak tartották,
mint a jobbat. Sőt az sem egyedi eset, mikor a bizonytalan biztosabbnak tűnt,
mint a biztos. Alexander Graham Bell (1847-1922) telefonját Bostonban 1876
februárjában szabadalmaztatta. Még ugyanebben az évben a Brit Postahivatal
főnöke így nyilatkozott: „Lehet, hogy az amerikaiaknak, szükségük van
telefonra, de nekünk biztosan nincs. Bővében vagyunk a futároknak.” Hasonlóan
lebecsülő módon nyilatkozott a Western Union (amerikai posta) vezetősége: „Ennek
a telefonnak túl sok hátulütője van ahhoz, hogy kommunikációs felhasználását
komolyan mérlegelni lehessen. Az eszköznek természetéből fakadóan nincs értéke
a számunkra.” Vajon mit szólnának ezek az emberek, ha kézbe vehetnék a mai okos
telefonokat?
Hasonló értetlenség
lengte körül Jézus szolgálatát is. Egy alkalommal a zsidó írástudók ezt
kérdezték tőle: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a
Krisztus [azaz a megváltó], mondd meg nekünk nyíltan!” (10:24) Jézusnak azonban
nem állt szándékában a bizonytalanságkeltés. János evangéliumában 17 esetben
beszél az örök élet bizonyosságáról (3:15, 16, 36; 4:14:36; 5:24, 39; 6: 27,
40, 47, 54, 68; 10:28; 12:25, 50; 17:2, 3). Állításai sem nem homályosak, sem
pedig nehezen érthetők. Aki hisz benne, annak örök élete van – „van”, tehát már
most, jelen időben (3:36; 5:24; 6:47, 54; vesd össze: János első levele 5:11,
13). Az az örök élet, amit Jézus nyújt, bizonyosság, mely semmi kétséget nem
hagy abban az emberben, aki elfogadja azt.
Mivel azonban az
Isten szeretetének és feltétel nélküli elfogadásának tanítása teljesen idegen
volt a Jézus korabeli világban (és meglehet, a mi világunkban is), a Megváltó
környezete inkább ragaszkodott a biztosabbnak tűnő bizonytalansághoz. A zsidó
tanítók ragaszkodtak ahhoz a gondolathoz, hogy az örök életre és megváltásra
semmi garanciát nem kaphatnak. Jézus – mint egy jó tanár – egy kép segítségével
próbálja közelebb hozni a megbotránkoztatóan újszerű üzenetét. Ahogyan a bárány
biztonságba érzi magát, ha meghallja a pásztor hangját, éppen úgy biztonságban
lehetünk, ha meghalljuk Isten szavát. Ahogyan a bárány megnyugszik, ha a
pásztor kézbe veszi, éppen úgy megnyugodhatunk, ha érezzük Isten átölelő
karját.
Miután Jézus elmagyarázta
nekik az örök élet bizonyosságát, a zsidó tanítók köveket ragadtak, hogy
megöljék azt az embert, aki el akarja venni tőlük a biztos bizonytalanságot. Mi
ne kövessük az ő példájukat! Bármilyen kiszámíthatatlan és bizonytalan világban
is élünk, fogadjuk el Istentől az egy biztosat: Jézus Krisztuson keresztül örök
életünk van – „van”, tehát már itt és most.
