Az ember értéke
A fiú „egyke” volt. Szüleitől mindent megkapott, amire
szüksége volt, sőt, még azt is, amire nem volt. Erejükön felül dolgoztak, hogy
fiuknak mindene meglegyen. Segítenie semmiben nem kellett, mondván: „te csak
tanulj fiam, mi majd elvégezzük a munkát!” A fiú felnőtt. Megtetszett neki egy
lány, aki egy hatgyermekes család első gyermeke. Csinos, kedves, aranyos
teremtés. Szorgalmas, beosztó, takarékos és mivel szabad idejében sokat
olvasott, művelt. A fiú udvarolni kezdett neki, majd feleségül vette. Egy év
múlva kisfiuk született. A fiatalasszony ellátta férjét, a háztartást, a
kisbabát, közben jókedvűen énekelgetett a kicsinek. A férj, látva, hogy az első
hónapokban a baba került a figyelem központjába, és nem ő, kezdett kimaradozni.
Barátai előtt a feleségéről megalázó szavakat kezdett mondani. Legjobb
szándékát, közeledését, figyelmességét kifigurázta, lenézte. Éreztette vele,
hogy ő mennyivel gazdagabb, milyen iskolái vannak. Szép lassan elhitette
feleségével, hogy ő egy értéktelen selejt, csak arra jó, hogy otthon mosson,
főzzön, takarítson, és kiszolgálja férjét. A baj akkor kezdődött, amikor a
fiatalasszony is elhitte mindezt, és saját magáról a legrosszabbat kezdte
gondolni. S ha már ilyen gondolatoknak helyt adott, lassan elhanyagolta önmagát.
Pontosabban nem adott magára. Nem törődött a lakással, a gyermekével, a férjével. S minél jobban megbarátkozott a gondolattal,
hogy ő milyen kis értéktelen, senki, annak arányában vált azzá.
Aztán egy napon fordulat történt. Kisfiával elment a templomba
és leültek a hátsó sorban. A lelkész éppen az alapigét olvasta, ami így
hangzott:
„Nemde két verebecskét meg lehet venni egy fillérért, de a
ti Atyátok akarata nélkül egyik sem esik le azok közül a földre. Nektek pedig
még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát, ti sok
verebecskénél drágábbak vagytok.”
Máté 10:29-31.
Egy pillanat alatt lepergett előtte egész élete. Még hogy ő
értéktelen lenne? Hisz mennyiszer megtapasztalta korábban Isten szeretetét! S
lassan, ahogy figyelte a lelkész szavait, mintha pikkelyek estek volna le
szeméről. Igen! Isten mindent tud és lát! Értékes vagyok számára.
A lelkész folytatta: „Ha csupán egyedül lettél volna ezen a
földön, Jézus Krisztus akkor is meghalt volna érted, mert olyan értékes vagy!”
Ez már sokkal több volt számára, mint amennyit elbírt viselni. Kimentek a
templomból, és leültek egy közeli padra. Igen, kisfiam, Jézus szeret minket!
Értékesek vagyunk számra! Nagyon, nagyon értékesek. S ahogy ezek a szavak
elhagyták ajkát, egyre inkább megerősödött benne az a tudat, hogy neki olyan
Istene van, aki még a hajszálai számát is tudja. És ha ő most úgy érzi is
magát, mint egy ázott kis veréb, akkor is értékes Isten szemében.
Mint ahogy Te is az vagy. Lehet, hogy Sátán szeretné
elhitetni veled ennek ellenkezőjét, de ne hallgass rá! Fogadd el a feléd
kinyújtott kezet, kapaszkodj belé, és sose felejtsd el: SOKKAL, de sokkal
értékesebb vagy, mint azt el tudnád képzelni!
