Ki mint vet, úgy arat
(Galátziabeliekhez
írt levél 6. fejezet 7. vers)
Volt egyszer egy
szegény tudós, aki nem gyűjtött nagy vagyont, házat, autót, stb. Egész életét
arra tette fel, hogy mindenféle egzotikus növényeket kutatott szerte a
világban, melyek segítségével fertőző betegségeket lehet gyógyítani.
Ám a nagy
felfedezés nem történt meg, mivel az egyik trópusi expedíciója során maláriában
elhunyt. Végrendeletében két fiára nem hagyott mást, mint egy-egy értékes magot,
amiről úgy vélte ebben lesz a megoldás.
Aztán telt múlt az
idő, a fiúk keményen tanultak, felnőttek. Egyikük sikeres mérnök lett, a másik
pedig apja nyomdokait követve kutatóorvos. Egymástól távol éltek, s csak
ritkán, ünnepekkor találkoztak.
Egy ilyen
alkalommal szóba került az apjuk, s az örökség. A mérnök elmondta, hogy ő
vásárolt egy légmentesen zárható aranyból készült szelencét, amibe a magot
tette, s ezt az egyik legbiztonságosabb bank páncéltermébe helyezte el.
S mi lett a te
részeddel? – kérdezte öccsét. - Az én magom már nincs meg. – volt a válasz. S
mielőtt bátyja méltatlankodni kezdett volna, így folytatta; - Tudod én
elültettem azt a magot, ami kikelt és ez az én sikerem kulcsa, mert értékes
gyógyszerek alapanyaga lett.
Kedves olvasó! Ez a
gyermektörténet rólunk szól. Rólad és rólam és arról, mit kezdünk az Isten
által ránk bízott értékes örökséggel, a szívünk talajára hullott evangélium
magjával.
A hét egy napján jól
betanult és begyakorolt vallásként, szigorúan behatárolt keretek között
konzerváljuk, vagy vállaljuk a magvetés sokszor kényelmetlen és kockázatos munkáját
és továbbadjuk a kapott áldásokat.
S hogy miért jó
áldásokat vetni?
Mert éppoly
törvényszerű, - mint, ha almamagot vetsz és nem fogsz körtét kapni, csak almát –
hogyha másokra mosolyogsz, kedves, derűs, önzetlen és segítőkész vagy, 90%-ban
ezt fogod visszakapni már itt a földön is. Nem beszélve arról, hogy egy magból,
egynél mindig jóval többet arathatsz!
Másrészt pedig, láthatod, hogy a bűnnek
világában minden elromlik, elkopik és elpusztul. Ezért bátorít az apostol is arra,
hogy igyekezzünk maradandó értékekért élni; „Mert aki vet az ő testének, a
testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.”
(Gal.6:8)
Ne feledd! Nemsokára itt az aratás!