Ítélet helyett
„Vagy
megveted jóságának, türelmének és hosszan-tűrésének gazdagságát, s nem fogod
fel, hogy Isten jósága bűnbánatra vezet?”
Róma 2,4
Amikor túl sok a csalódás, amikor megnő a bizalmatlanság, a
másik emberbe vetett hited, amikor eluralkodik rajtad a pesszimizmus, mert a
tapasztalataid szinte csak ezt támasszák alá, akkor könnyű ítélkezővé válni.
Minden ember így van ezzel, mert így védekezünk a túl sok rossz ellen, de ez
egy rossz választás és ez az út nem vezet sehová. Hogy miért?
Mert elsősorban magad
felett mondasz ki ítéletet. Mi sem vagyunk mások. Emberek vagyunk, akik
hibáinkból adódóan megbántunk másokat, csalódásokat okozunk. Mennyi rossz
tapasztalata lehet másoknak is rólunk! Ezért a legjobb, ha nem sietünk az
állásfoglalással.
Ahhoz, hogy bárkiről el
tudjuk dönteni, milyen ember, elfogulatlannak kell lennünk és objektívnek.
Ez szinte lehetetlen. Erre csak törekedni tudunk, hisz nem látunk senki
szívébe és ezért a tévedés elkerülhetetlen. A Biblia szerint egyetlen objektív
bíró létezik és ez Krisztus.
Amikor másokat elítélünk,
szembe kerülünk Istennel. Ő jóságosan viszonyul még azokhoz is, akik nem
érdemlik meg, türelme nagy irántuk, mert nem fogy el bizalma, hogy végül
szeretete legyőzi az emberi szívek ellenállását és azok megváltoznak.
Végül csak egy kérdés: ha a rosszat csak jóval lehet
legyőzni, akkor a bennünket érő rosszra miért reagálnánk bizalmatlansággal,
ítélkezéssel, haraggal? És még sorolhatnám...