Szomorúság helyett öröm

"Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek.”

János evangéliuma 16:22

A tanítványok még nem tudták, mi jön... Tudhatták volna, mert Jézus többször is elmondta. Elmondta, hogy Jeruzsálemben kell bekövetkeznie, a főpapok és írástudók fogják okozni a szenvedéseit, megölik és harmadnapon feltámad. Nem lehetett kétségük, mégsem gondoltak rá.

Azután bekövetkezett. Pontosan úgy, ahogyan Jézus előre elmondta. Felkészületlenek voltak és gyávák. Mind elfutottak. Szomorúságuk leírhatatlan volt, amikor Jézus a kereszten függött. Azután egy szombat jött Jézus nélkül a másnapos lelki fájdalommal a szívükben. A kárpit kettéhasítva függött a templomban, minden csendes és kimondatlan volt, mégis érezhető volt, hogy valami nagy dolog történt.

A tanítványok örömét valóban nem lehetett elvenni többet, amikor Jézus feltámadt. Ő kétségtelenül Isten Fia, és Királyok Királyaként fog visszajönni az ég felhőiben! Feltámadása megmutatta, hogy minden igaz, amit Magáról állított! Ő Igaz Megváltó és Király!

A mi örömünk is határtalan lehet, mert az ő történetük a miénk is! Jézus meghalt és feltámadt és visszajön! Ha mégsem igazi az örömünk, akkor kérjük Istent, hogy tegye azt nagyobbá!

Reményik Sándor: Idegen vendég a kánai menyegzőn

Itt is, ott is menyegző, Kána.
Öröm villan e bús világra.

Ritka, drága kicsike ünnep:
Az arcok egymásra derülnek.

És hivatalos vagyok én is
Az öröm asztalánál mégis.

Ülök. A szívem halott-fáradt.
Korcs szóra nyitom csukott számat.

Nevetek, és a nevetésem:
Mint göröngyhullás temetésen.

Mint száraz haraszt-zörgés ősszel...
Így örülök az örvendőkkel.

Asztalfőn, dicsfényben derengve
Ül a fájdalom fejedelme.

Mély, szemrehányó szeme rajtam:
Mért csak ilyen az én vigalmam?

Mikor Ő itt percre megállott,
Megáldotta a vigasságot.

Mikor vedernyi borral, vérrel
Lángol az első csodatétel.

Ő most nem gondol szegre, fára...
Ki mer hát búsabb lenni nála?

Uram, fájdalom fejedelme,
Ki ülsz az asztalfőn derengve,

És akarod: tavasszal, ősszel
Örüljek az örvendezőkkel:

Tedd, hogy igazán örülhessek,
Magamtól megmenekülhessek.

Örömben, bánatban egyképen
Hadd legyen nekem békességem.

Korcs szót ajkam ne virágozzon,
Torz nevetésem ne buggyanjon.

Kedvem másnak kedvét ne szegje,
Derülten nézzek mindenekre.

Az élet ritka, drága ünnepén
Ne legyek ünneprontó jövevény.

Uram, ha szemed némán vádol,
Jusson eszedbe: én nem ittam
Első csodád bíbor borából.