Semmiképpen!
János 6:37.
Ma reggel megakadt a
szemem ezen a szón, hogy „semmiképpen”. Sátán szeretné elhitetni veled, hogy
-
Annyira
jó vagy, neked nincs szükséged holmi gyerekes Krisztushoz-fordulásra. Te egy
kemény férfi vagy nő vagy, a saját erődből fel tudtál jutni oda, ahol vagy,
minek neked ez a szentimentális vallásoskodás? Ez csak öregasszonyoknak való,
akik már nem tudnak mit kezdeni az életükkel és csak ájtatoskodnak.
-
Vagy:
Csak nem gondolod, hogy Isten elfogad téged ilyen bűnösen? Nem veszed észre,
hányszor elestél? Nem tudsz te már megállni a saját lábadon! Te már régen
elveszítettél mindent. Ilyen bűnökkel terhelten akarsz te Istenhez menni? No,
ne viccelj már! A hatalmas Isten nem tűri, nem szíveli el a bűnt!
Az IGAZSÁG viszont az, hogy
aki Jézushoz jön, akármilyen bűnöktől terhelten, vagy akármilyen múlttal,
legyen az jó vagy rossz – Ő azt az embert SEMMIKÉPPEN nem taszítja el. Csupán
azt kéri, hogy hátizsákodat, ami jócselekedeteiddel, bűneiddel, éneddel van
tele, rakd le lábaihoz, és engedd, hogy ő töltse be életedet.
Több évig jártam fegyházba,
ahol az elítélteknek Istenről beszéltem. Ezek az emberek egytől egyig valami
igen nagy bűnt követtek el és legtöbben életfogytiglani ítéletet kaptak. Egy
alkalommal a lenti éneket tanultuk meg. Az egyik rab román állampolgár volt és
csak pár szót tudott magyarul. Neki mindig kikerestem a román bibliából azt a
szakaszt, amit éppen tanultunk, ő olvasta, mialatt én beszéltem a szakaszról.
Amikor ezt az éneket tanultuk, megfogta őt az ének dallama, és egyetlen szó
érdekelte: Mit jelent, hogy nem taszítalak el? Felálltam, őt is felállítottam,
és ellöktem magamtól, közben mérgesen és fenyegetően néztem rá. Aztán
kézzel-lábbal elmagyaráztam, hogy Isten soha nem taszít el magától, nem néz
ránk haragosan és elutasítóan. Emberek igen, de ő soha. Ez a kemény rab
megértette és elsírta magát. Nos, hát ilyen a mi Istenünk. Aki Hozzá jön, azt
soha, semmiképpen nem taszítja el.
https://www.youtube.com/watch?v=TDyR1UuXzUg
Ne félj, mert megváltottalak,
Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak,
Örökre enyém vagy.
Viruló réteken át
Hűs forrás felé vezetlek,
Pásztorod vagyok,
Elveszni senkit sem hagyok
Karom feléd tárom, kiárad áldásom;
Nem rejtőzöm el,
Szívem a szívednek felel,
Amikor úgy érzed, nyomaszt az élet.
Ne félj, mert megváltottalak,
Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak,
Örökre enyém vagy.
Nem taszítalak el, amikor vétkezel,
Irgalmat lelsz a szívemben,
Örök feléd a hűségem,
Amerre jársz védlek, nyomodba lépek.
Nem rejtőzöm el, szeretetlángom átölel,
Ne félj, ha éjben jársz, hidd, hogy a fény vár rád!
Ne félj, mert megváltottalak,
Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak,
Örökre enyém vagy.