Isten munkája bennünk


„Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett. Az Ő emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állasson titeket Ő maga elé.”
 (Kolossebeliekhez írt levél 1. fejezet 21-22. vers)

Volt egyszer egy ember, aki nagyon szerette volna meghallgatni Spurgeon, a híres prédikátor igehirdetését, de nem volt lehetősége elmenni, így megkérte barátját, a sarki boltost, hogy menjen el helyette, figyeljen és majd számoljon be a hallottakról.

Ám mikor másnap találkoztak, az illető arra a kérdésre, hogy miről volt szó a következő mondattal válaszolt: Arra nem emlékszem miről beszélt, de ahogy hazaértem a hamis súlyokat, amiket eddig használtam azt bedobtam a Temzébe.

Ilyen az, amikor szívünkben Isten munkája célt ér. Nem tudjuk hogyan, nem tudjuk pontosan meghatározni, milyen úton, kiket, vagy mit használt fel. Csak azt érezzük, hogy szeretnénk még közelebb kerülni Őhozzá, majd azon kapjuk magunkat, hogy megváltozott az értékrendünk és az életünk.

Jézus Nikodémusnak úgy magyarázta: „A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.” (Ján.3:8)

„Valaki által, aki éppoly láthatatlan, mint a szél, Krisztus folytonosan munkálkodik a szívben. Lassan-lassan, talán az ember számára észrevétlen, a kapott benyomások a lelket Krisztus felé vonják.

Ilyen élményeket kaphat az ember, ha Róla elmélkedik, olvassa a Szentírást, vagy egy prédikátortól élőszóban hallgatja az igét. Egyszerre csak, amikor a Szentlélek határozottabban kérlel, a lélek boldogan adja át magát Jézusnak.

Bár maga a szél láthatatlan, de hatásai láthatók, érezhetők. Ugyanígy nyilvánvalóvá válik a Lélek szívben történő munkálkodása az olyan ember cselekedeteiben, aki átérezte a megmentő erőt.

Amikor Isten Lelke átveszi az uralmat a szív felett, átalakítja az életet. Az ember elveti a bűnös gondolatokat, lemond a gonosz cselekedetekről; szeretet, alázatosság és béke lép a harag, irigység és összeférhetetlenség helyébe. A bánatból öröm lesz, az arcon égi fény tükröződik.” (E.G. White: Jézus élete, 134.o.)

Ma reggel arra bíztatlak, Isten benned végbemenő munkálkodásának ne a mikéntjét akard megérteni, hanem belátva annak szükségszerűségét, mondd el te is:

„Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám. Ímé te az igazságban gyönyörködöl, amely a vesékben van, és bensőmben bölcsességre tanítasz engem. Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.” (Zsolt.51:7-9)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia