Békesség Istennel
"Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által."
Pál levele a rómaiakhoz 5:1
Egy ószövetségi történet kapcsán írt vers került a kezembe, melyben a békesség igazán nem megfogható és nem is leírható voltát fogalmazta meg a költő.
Szigeti Jenő: Tüzedre várva
"Sokszor indultam
igazságod kétélű kardjával
rakásra ölni
a Baál papokat,
hiszen gyomlálni,
irtani a rosszat
jó dolog.
De Illás lelke
a völgyben maradt,
és engem sebzett halálra
a kétélű kard,
mert tüzed még
nem gyújtotta lángra
oltárom tüzét.
Azután könyörögni kezdtem
csontos ököllel
verve a mellem
az erőért, mely felülről jön,
de a Hóreb-hegyi VAGYOK
nem felelt.
Majd ziháló mellel,
remegő térdekkel
oltárodhoz hordtam a követ,
s megtanultam a Baál papok
süketítő hangzavarában
meghallani a csöndes, halk,
szelíd hangot...
És mindent elégetett
tüzed lángja,
s az aszály szűnni kezdett,
majd tenyérnyi felhőd
az égen megjelent."
Jézus meghalt értünk - nem kell, de nem is lehet megváltani magunkat. A mi dolgunk, a békességet megtartani. Azt viszont nem lehet görcsösen, mert rögtön elvész. Erőszakosan szintén nem lehet. Szemlélve az Igaz Áldozatot, az Igazi Bárányt, Aki a nagy VAGYOK-ként mutatkozott be Mózesnek az égő csipkebokorban, ez a békesség egyedüli megszerzésének és megtartásának módja. Egy rohanó világban ezért az egyért kell küzdeni, hogy az el ne maradjon. A többi jön magától...
