A hit érintése
Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited
megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
Mk. 5,34
Mindannyian szeretnénk hallani, amikor Jézus azt
mondja: „Kedves barátom, a te hited megtartott téged.” Vajon ha most ebben a
pillanatban lenne lehetőséged Vele beszélni, mit mondana neked? Érdemes
elgondolkozni rajta, hogy hogyan is állunk a hit dolgával.
Akik ismerik a történetet, azok tudják (akik nem,
kérem, olvassák el az egész részt és az egész történetet), hogy ez a
szerencsétlen asszony, a hitét egyetlen érintésre összpontosította. Nem tett
fel magában kérdőjeleket, nem akadékoskodott. Egyszerűen a benne lévő hit
cselekvésre kényszerítette. Minden erejét és bátorságát összeszedte és a
tömegen átverekedve magát megérinti ez a beteg nő az Isten fiát. Nem is egészen
Őt érinti meg, hanem csak a ruhájának a szegletét.
Milyen hatalmas elszántság lehetett benne…
Milyen elszántság van bennünk Jézus iránt? Talán
költői a kérdés, és igazából tudom, hogy már a begyakorolt válaszaink ott van a
nyelvünk hegyén. De tényleg? Őszintén?
A hit megtartó ereje. A hit, életet ment, a hit,
békét ad, a hit, gyógyulást ad, de nem csak úgy elméletileg adja ezeket, hanem
valóságosan, fizikálisan érezhetőek ezek a jelek.
Milyen hittel rendelkezem én maga? Olyannal, ami mulandó, lankadó? Vagy olyannal, ami megtartja az életemet.
