csütörtök, december 31, 2015

Újév és "új ég"

"És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé."
Jelenések könyve 21:1

Elérkezett az óév utolsó napja. Ilyenkor mindenki ünnepel. De a sok nevetés és vidámság között azt is szokás megvitatni barátainkkal, vagy néha csak magányosan, saját magunkkal, hogy milyen volt az elmúló félben lévő év. Mi minden történt 2015-ben? Aztán rendszertelenül föltörnek bennünk a különböző élmények, jók és rosszak, kalandosak és unalmasak, viccesek és szomorúak egyaránt. Mivel azonban a magyar nép pesszimista nemzet, ezek az évsummázások legtöbbször a negatív élményekre helyezik a hangsúlyt. Összességében végül megállapítjuk, hogy nem vagyunk megelégedve az idei évzárással, majd pedig hangot adunk abbéli reménységünknek, hogy a 2016-os év talán jobb lesz.

Az ilyen nagy ívű évértékeléseket már tavaly Szilveszterkor is megejtettük, meg az előtt is, még is lehet bennünk egy olyan nyugtalanító érzés, hogy csak egyhelyben topogunk, vagy netán visszafelé haladunk. Hogyan lehetséges ez? Hát úgy, hogy „újév” mindig van, de „új ég és új föld” nincs. Minden évben ugyan azon a szennyezett bolygón élünk, minden évben ugyan azok az önző emberek vesznek körül bennünket, és minden évben ugyan az a rossz tör elő belőlünk. Nincs menekvésünk. Ha az életünk nehéz, telve lelki terhekkel és fizikai fájdalmakkal, akkor ez nem, vagy csak nagyon keveset változhat. Mi magunk választottuk ezt az utat, amikor Isten megteremtette „a régi eget és a régi földet”. Akkor mi úgy gondoltuk, hogy jó lesz nekünk Isten nélkül élni, és mind a mai napig isszuk ősi döntésünk fekete levét.

János apostol azonban leírja, hogy nem lesz mindig ez így: „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

Bármilyen nehéz volt is a 2015-ös év, és bármilyen próbákat hoz is a 2016-os, tekintsünk előre arra az időre, amikor Isten sátrának szomszédságában lakhatunk majd.

szerda, december 30, 2015

Aki mindig ajándékoz...


„Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít.”
(Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 32-33. vers)

Így karácsony táján az ajándékozásról beszélni, olyan feleslegesnek tűnhet. Hiszen egyértelmű, ha valakit szeretünk, megbecsülünk, akkor azt meglepjük valamivel, amit aztán majd a másik is viszonoz.

Viszont, ha az ajándékozás szándékait kezdjük el vizsgálni, már sokkal árnyaltabb képet kapunk. Mert mit is fejezhet ki egy ajándék? Lehet csupán egy megszokott dolog, társadalmi elvárás. „Nem illik üres kézzel beállítani, most van születésnapja…”

Aztán, ha a manapság egymásra licitáló ajándékozókra tekintünk – „én ezt és ezt vettem a gyereknek” „Az semmi én kettő olyat vettem”- akkor elmondható, hogy az ajándék lehet egyfajta hatalmi jel. Igen, egy jelzés a környezet felé, hogy én vagyok valaki, mert tudok adni, másrészt, pedig akinek adok, az le van kötelezve; „Amíg az én kenyeremet eszed…”

No és ezért van bennünk az, ha kapunk valamit restelljük elfogadni, mert lekötelezettnek érezzük magunkat, és rögtön viszonozni akarjuk, hogy a fenntarthassuk mi is a pozíciónkat.

Ja, és egy ajándék lehet csali is, ahogy ezt a legtöbb üzlet be is veti, „aki ma 1000Ft-ért vásárol nálunk, az kap egy szaloncukrot.” És persze mi is be szoktuk dobni ezt az ajándékcsalit; „Aki minden előadásra eljön, az egy könyvet kap ajándékba.”

De vajon azt az ajándékot, amiről Pál ír miért és milyen szándékkal adja az ajándékozó?

Először is mennyire egyedülálló az itt megjelenő Isten, mert szemben a sok akkori bálványistennel nem őt kell valamilyen ajándékkal kiengesztelni, hanem Ő ad ajándékot. És nem is akármit.

Az Ő ajándéka; Ő maga. Nincs időhöz kötve „minthogy pl. sokan csak karácsonykor adományoznak”, Ő odaadta Krisztust 2000 éve a kereszten, és azóta sem szűnt meg adni.

Felébredtél ma reggel? Lélegzel? Dobog a szíved? Nézz körül! Mennyi mindennel ellátott, ruha, víz, élelem, ház, kocsi, számítógép,…

S mindezt miért? Hatalmának fitogtatása végett? Azért, hogy lekötelezzen? Vagy csaliként? Egyszer majd jön és benyújtja a számlát, mert nem olvastad el az apró betűs részt? Nem.

Ha elfogadod, akkor még több ajándék vár. Az örök élet minden napjára előre külön meglepetéssel készült neked. És ennek az örök életnek a része ez a mai nap is!

„Csak Bontsd ki és élvezd a mára készített ajándékát!”

kedd, december 29, 2015

Megújult gondolkodás!



„…és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
Pál levele a rómaiakhoz 12. fejezet 2. vers


Sokszor tűnődöm azon, hogy kiknek is írjuk ezt a reggeli blogot. Szeretnénk vigasztalni azokat, akiknek vigaszra van szüksége, szeretnénk bátorítani a keresőket, lelkesíteni a hívőket, és mindenek előtt szeretnénk mindenki figyelmét az Isten felé fordítani. Ezt különböző stílusban, különböző megfogalmazásban, különböző gondolatok által tesszük, de mindenkinek a végső célja, hogy az ég és Föld Urát úgy mutassuk be, hogy az valóságos legyen minden ember számára.

Nem beszélhetünk félrevezetésről, mert nem akarjuk szebben bemutatni azt, amit látunk, mert Istent tökéletes előttünk. 

Törekszünk a tökéletességre, tökéletes, hibátlan munkát akarunk végezni, vagy dolgozatot írni, vagy bármiről is legyen szó, normális esetben megvan bennünk a tökéletesség igénye. Szeretjük, ha minden rendben megy, nem csúszik be semmilyen hiba, amely hátráltatna.

Legyünk tökéletesek: A tökéletesség érdekes módon nem kívülről indul el, hanem belülről. A gondolkodásunknak a megújítása által. Ehhez a megújításhoz először is ismeretre van szükség. Fel kell keresnünk azt a forrást, akitől mi emberek lettünk, és meg kell találnunk a helyünket a világban. Ehhez a Szentírás adja a legnagyobb segítséget.

Megfigyeltem (teljesen szubjektív vélemény) hogy az emberek nagyon szeretik olvasgatni az önsegítéssel az önmenedzseléssel kapcsolatos könyveket. Út a siker felé, időgazdálkodás, különböző tréningek, módszerek, stb… Ezek mind formálják a gondolkodásmódot. Én is kerestem és olvastam is ilyen témájú könyveket és nem mondom, hogy nem profitáltam belőle semmit, de…

Amikor elkezdtem olvasni Jézusról először olyan csodaszámban tartottam mindazt, amit róla feljegyeztek, vagy amit hallottam róla. Talán úgy is mondhatnám, hogy megfoghatatlan volt számomra az a sok történet. Viszont ahogy egyre többet kezdtem olvasni róla és egyre jobban ismertem meg azt, hogy Ő hogyan bánt az emberekkel (ez nekem azért volt nagyon érdekes, mert emberi erőforrásokat tanultam, és borzasztóan kíváncsi voltam, hogy Jézus hogyan kezelte az embereket). Szinte megdöbbenve tapasztaltam, hogy mindaz, amit én könyvekből szedtem össze Jézus életében megtalálható. Ezért kezdtem többet és többet tanulmányozni az Ő életét, és igen, megváltoztatta a gondolkodásomat, és ebből profitálok, és másokkal is megosztom ezt! Örülök, annak, hogy ez így történt, mindenkit csak bátorítani tudok, hogy keresse Krisztust, ne a világ legyen a mérce, hanem Krisztus. Legyen Ő a példaképed, csakúgy, mint nekem! Áldjon az Úr!

hétfő, december 28, 2015

Sűrű ködben

Jézus ezt kérdezte tőle:”Azért hiszel, mert látsz engem? Boldogok és áldottak, akik bár nem látnak engem, mégis hisznek bennem!” 
János evangéliuma 20:29


Autóval utaztunk. Éjszaka volt, sűrű köd borította a tájat. Megfeszített figyelemmel követtük a felező vonalat. Egy-két méternél tovább nem láttunk. S ahogy így haladtunk, egyszer csak hirtelen elvágták a ködöt. Jóval az autónk fölött volt csak, és minden láthatóvá vált. De ez a szakasz sem tartott sokáig. Újra ködösödni kezdett, míg végül megint abban a nagyon sűrű ködben találtuk magunkat. 

Nehéz napok voltak mögöttem. Sok miért volt a fejemben: sehogy sem tudtam megmagyarázni bizonyos dolgokat magamnak, nem értettem, miért kellett úgy történniük. Miért nem lépett közbe Isten? Miért nem történt egy nappal korábban vagy egy nappal később?

S ahogy ezeken tűnödtem, Isten egy igét juttatott eszembe: “Az én gondolataim nem a ti gondolataitok, az én utaim nem a ti utaitok.”

Az élet útunk is olyan, mint ez az autóút. Sokszor annyira sűrű a köd, hogy nem látunk, nem értjük, miért kellett így vagy úgy történniük az eseményeknek. És ha nem látjuk az összefüggéseket, nem értjük a miérteket, Istenbe vetett hitünk meginoghat. Hiszen hajlunk arra, amit Tamás is mondott, csak akkor hiszem, ha látom, csak akkor hiszem el, hogy Isten ott van mellettem, amikor szenvedek, ha közbelép. De mi van akkor, ha nem lép közbe? Ha megengedi, hogy szenvedjünk? Vajon akkor magunkra hagy a ködben?

“Boldogok és áldottak, akik bár nem látnak engem, mégis hisznek bennem!” - olvassuk a mai reggeli igében.

Lehet, hogy sokunkban Tamáshoz hasonlóan kételyek jelennek meg, lehet, hogy Jóbhoz hasonlóan mi is úgy érezzük, hogy Isten rejtőzködik és nem lép közbe. Bárhogy is legyen, Jézus arra bátorít, hogy higgyünk benne, akkor is, amikor sűrű a köd körülöttünk, mert ő ott van mellettünk.



vasárnap, december 27, 2015

Az utolsó vasárnap

„De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.
János evangéliuma 17:20-21

Az utolsó vasárnap 2015-ben. Szinte el sem tudod hinni, hogy megint a végéhez közeledünk egy évnek, magunk mögött hagyva megannyi örömöt, fájdalmat, csodát és tanulságot. Ismét valami elmúlt, de kezdődik is egy új. Egy új év, tele lehetőségekkel. Jézus ezt az imát földi életének végéhez közeledve mondta el, miközben tudatában volt mindannak, ami rá vár. 

Mit is kérhet egy halálra váró ember életének utolsó óráiban? Te mit kértél volna Jézus helyében? Kevesebb fájdalamat? Vagy azt, hogy mindannak a szörnyűségnek ne kelljen megtörténnie? Egy könnyebb utat a győzelemre? Esetleg egy utolsó kedvenc vacsorát? 

Jézus azonban nem kifejezetten magáért imádkozott. Szemeit sokkal távolabbra emelte, és kérései tanítványaira és tanítványainak tanítványaira összpontosultak, rád és rám. Azokért imádkozott, akiket a kereszt ereje megérint majd és felismerik benne Isten igazi arcát. Azokért könyörgött, akik majd továbbviszik a lángot, az üzenetet. Azért a csoportért, akik ki mernek állni a sorból, akik őrzik a valódi értékeket, akik Istent választják minden más helyett. 

Jézus tanítványokért imádkozott, akik merik követni a Mestert, és továbbélik az Ő életét ebben a világban. Azt kérte, hogy merjenek egységben élni, mert mindenkinél jobban tudja, milyen a bűnnel fertőzött ember, milyenek vagyunk mi. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét, ám ez a mondás ránk már nem vonatkozik. Önzők vagyuk, szeretünk a középpontban állni, és kegyetlenek vagyunk a másikkal szemben. Eláruljuk egymást, és semmi sem szent még egy tál lencséért sem. 

De Jézus értünk imádkozott. Azért, hogy tudjunk egyek lenni. Egyek Vele, az Atyával és így egyek egymással is. Hogy tudjunk harcolni együtt a közös célért, hogy barát lehessen a halász és a vámszedő, hogy a "mennydörgés fiából" a "szeretett tanítvány" lehessen. Azért, hogy tudjuk szeretni Istent és egymást, hogy el tudjuk fogadni a különbözőségeket, és ezet megélve alkotni egy ütőképes közösséget. Azt kérte, hogy te és én végre megértsük igazán, mit tanított ő, és mit kell továbbadnunk a világnak, hogy az higgyen Benne. 

Az év utolsó vasárnapján kérd velem együtt, hogy váljon valóra Jézus imája! Kérjük az egységet, és tegyük meg érte a magunk részét! Ne csak várjuk karbatett kézzel kelet felől az isteni megoldást, hanem tegyük meg azt, amit Ő kér tőlünk. Szeressük Őt és szeressük egymást! Keressük az Ő közelségét, és engedjük közel a másikat magunkhoz! Ne éljünk szigetként, hamis nyugalomban ringatva magunkat, hogy minket nem érint, mi történik a szomszéddal, hanem értsük meg végre, hogy életünk össze van kötve az övével. Kérd velem, hogy folytatni tudjuk azt, amit Isten Fia kezdett elezen a földön! 

2015. utolsó vasárnapján imádkozz velem! Kérjük azt, hogy Jézus imájára mi lehessünk válasz: az egységben, Istenért és egymásért élő emberek. 

szombat, december 26, 2015

Szolgákból gyermekek!



"De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk."

Galata 4,4-5




Már Salamontól tudjuk, hogy egyszer mindennek eljön a rendelt ideje  (Prédikátor 3,1). Így vagyunk most a karácsonnyal is. Itt az ideje az ünneplésnek, a gazdagon terített asztal melletti családi beszélgetésnek, az "ajándék-üldözéstől" és a kapott meglepetés feletti öröm lecsendesülésének, a békés boldogságnak, pihenésnek. Így az ünnep második napján ideje van a lelki elcsendesedésnek is.

Pál apostol az idézett szövegben éppen az időről beszél, arról, aminek be kellett teljesednie, aminek valóra kellett válnia. Nézzük sorban, mik voltak ezek!

1. Isten fiának születése.
Próféták által előre megjövendölt eseményként kellett bekövetkeznie. Izráelben mindenki ismerte az erről szóló jövendöléseket, a papok még a pontos helyet is tudták, hisz útba igazították a keleti bölcseket is. Pogányok várták és látták megjelenni fényes csillagát, hogy követhessék azt a jászolig. A csodák igazolták, hogy Isten Fia vált emberré. Valaki, Aki által jobban megismerhetjük az Istent.

2. Egy ember születése.
Mégis egy valódi ember-gyermek született. Édesanyja nem mennyei angyal volt, nem is egy istennő, akihez imádkozni kell, sokkal inkább egy hitében hűséges izraelita leány, aki kész volt elfogadni az Úrtól rendelt feladatát. Gyermeke pedig igazi csecsemő és nem egy törékeny testbe zárt hatalmas Istenlélek. Az emberré válás folyamata teljes volt. A hatalmas Teremtő, aki létezett már mindennek előtte, teljesen emberré vált, tudatlan, kiszolgáltatott csecsemővé, aki rá volt utalva szülei gondoskodására és az Atya Isten gondviselésére. Minden törvény, ami bennünket, embereket köt, őt is kötelezte.

3. A megváltás.
Mire Jézus megszületett, az emberek már rég szolgákká váltak. Legtöbben szolgáivá a bűnnek. Bár Isten fiainak teremttettünk az Ő képére és dicsőségére, mégis más utat választottunk, a lázadás, az engedetlenség útját. Az ember elveszett. Ezt az elveszettség érzését éljük meg az Isten törvényével való minden szembesülésünkkel. Legbelül mind tudjuk, hogyan kellene élnünk, milyeneknek kellene lennünk és nagyon fáj, hogy nem azt tesszük, nem azok vagyunk. Erkölcsünk, etikánk mélyen az isteni elvárás alatt van, ezért tagadjuk azt annyira; jelentjük ki érvénytelennek, betarthatatlannak. Közben a szeretetre hivatkozunk és arra, hogy bocsánat, csak emberek vagyunk. Jézus Krisztus életével bizonyította, hogy lehetséges! Emberként is engedelmeskedhetünk és válhatunk azzá, akinek Ő látni akar minket és ennek csak egy feltétele van, a megváltás. Isten fia megszületett tökéletes emberként, hogy meghaljon értünk és így végbe vigye a megváltásunkat. Megtörtént.

4. Mindannyian az Isten fiai lehessünk.
Végül mindannyian szolgákból szabadokká, béresekből újra fiakká lehetünk! Ez volt a cél, ez volt Isten célja mindig is. Ezért tett mindent, amit a Bibliában olvasunk. Bár sokan félreértik Őt a mai napig, de Jézus születésével, életével megismertette velünk milyen is valójában a mi Istenünk, és  mi a szándéka velünk.