Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február 2, 2014

Van, hogy Isten tehetetlen? 2. rész

Kép
Zsoltárok 139'15-16: "Nem volt előtted elrejtve az én csontom, mikor titokban formáltattam, mintegy a föld mélyében. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök." Isten mindenre képes, Ő mindent tud, sőt, előre tud mindent minden emberi lénnyel kapcsolatban, mielőtt még az megtörténne. Ez egyszerre megnyugtató és dühítő. El tudod képzelni, hogy Isten tudta előre minden nyomorúságodat, szenvedésedet, fájdalmadat, és hagyta mégis megtörténni?! Mégis, mit akart ezzel elérni? Vannak, akik azt gondolják, hogy örömét leli a kínlódásunkban, de ezek az emberek nem ismerik az Atya szeretetét, amit Fia feláldozásával mutatott ki irántunk. Ismét mások úgy gondolják: bűneink jogos büntetését engedi bekövetkezni az életünkben és nem tesz különbséget igazak és gonoszok között; legfeljebb majd a jutalomban, mint Jób esetében. De lehetséges-e pótolni jutalomma

Ne menj a saját fejed után!

Kép
  Négy nagyon egyszerű tanács a mai napra. Ha megvalósítod, garantált, hogy este boldogan hajtod álomra fejed. 1.)     Bízz az Úrban! Úgy igazán! Tejes szívvel, szíved minden bizalmával! 2.)     Ne menj a saját fejed után. Gondolj bele, hányszor megbántad. 3.)     Utaidon ismerd fel akaratát. Ezt tenné? Erre jönne? Ő is ezt az utat választaná? 4.)     Ha felismerted Őt, egyengetni fogja utadat és vezetni lépteidet. Ennyire egyszerű. Ma, mielőtt elindulnál, olvasd el ugyanazt az Igét több fordításból. Engedd, hogy megérintsenek szavai. Hogy a gondolatok az elmédből a szívedbe vándoroljanak és ott is maradjanak a nap folyamán. Sok áldást neked a mai napra! Bízz az Úrban teljes szívedből, és ne a magad értelmére támaszkodj Minden utadon Őrá gondolj, akkor Ő igazgatni fogja utjaidat. Példabeszédek könyve 3:5-6. (Károli rev. 2011) Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te utaidban megismered Őt, akko

Nincs félelem a szeretetben

Kép
„Mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” János első levele 4. fejezet 16-18. versek Valamikor réges-rég élt egy kötéltáncos, aki avval kereste a kenyerét, hogy városról városra járt, kifeszített a piactér fölött jó magasan egy kötelet, és azon mindenféle mutatvánnyal szórakoztatta az embereket. Bámulatos dolgokra volt képes. Könnyedén végigsétált a kötélen, ugrált rajta, cigánykereket hányt, vagy éppen szaltózott. Az emberek a piactéren csak álltak és tátott szájjal meredtek a kötéltáncosra, és persze minden merészebb mutatványa után vastapssal fejezték ki elismerésü

Ígéret a hűségeseknek

Kép
„Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet! Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.”   (91. Zsoltár, 14-15. vers) A 91. Zsoltár az egyik legszebb vigasztaló zsoltár, telve Isten ígéreteivel. „Ő szabadít meg téged.” (3.vers) „Tollaival fedez be téged, oltalmad; pajzs” (4.vers) „Elesnek mellőled ezren, és jobb kezed felől tízezren; és hozzád nem is közelít.” (7.vers) „Nem illet téged a veszedelem.” (10.vers) Mégis ezen ígéreteket olvasva sokakat a reménység helyett, mély csalódás fog el. Hiszen a leghűségesebbeket is éri baj, a hívő embereket is ér tragédia. Jób, Keresztelő János, Pál, és maga Jézus. Hova tegyük tehát Isten ígéreteit? Mily meglepő, Sátán is ezekkel kísértette az Urat. Ugorj le! Nem eshet bajod, mert ott az ígéret. S ha nem teljesedik? Akkor Isten nem szavahihető? De vajon ezek az ígéretek minden időben, minden embernek szólnak? V

Vállkendő

Kép
„Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét! Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.” Zsoltárok könyve 34:4-5   Egy Erdélyi gyülekezetben ünnepre készültek. Külföldi egyházi vezetőket vártak egy szombatnapi istentiszteletre.  Volt egy problémája a gyülekezet vezetőinek. Tudták azt, hogy nagyon lelkesen fognak prédikálni a külföldi testvérek, de járt a közösségbe egy testvérnő, aki minden prédikáció közben, amikor valami bátorító üzenetet hallott, felállt és elkiáltotta magát, „Dicsőíttessék az Úr Jézus Krisztus!”.  Mégsem lenne jó, ha a vendégek prédikációját is megzavarná - gondolták a gyülekezet vezetői - ezért elhatároztak valamit. Elmondták a testvérnőnek, hogy ha az elkövetkező négy szombaton nem zavarja meg az istentiszteletet, és az ötödiken, amikor a vendég lelkészek jönnek, akkor sem áll fel prédikáció közben, kap egy nagyon szép vállkendőt. A testvérnő nagyon szerette volna azt a vállkendőt.

Isten oltalmában

Kép
„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól.  Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.”  János evangéliuma 17:15-16 A 4. század vége felé egy Szíria és Kilikia határán fekvő faluban született egy fiú, Simeonnak hívták. Egy napon a templomban meghallotta Isten szavát, majd egy álmot látott, amely megváltoztatta az életét. Közeli szomszédságában aszkéták éltek, így meglátogatta-, és arra kérte őket, beszéljenek neki a szerzetesi élet alapjairól. Kemény, csaknem vad élet volt, amit a szerzetesek ott Szíriában gyakoroltak. Simeon két év után belépett egy kolostorba, ahol még szigorúbb vezeklési formákat gyakorolt, mint az előtt. 10 év után azonban elbocsátották, mert egy durva kötelet olyan szorosan tekert csupasz testére, hogy az mélyen bevágott a húsába. Tovább állt, de módszerein nem változtatott. Három évig élt bezárkózva egy kunyhóban, s minden húsvét előtt böjtöt tartott: 40 napig nem evett és nem ivott. Ez

Köszönöm

Kép
„Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem.” Ézsaiás könyve 12:2 Hosszú és zsúfolt hetet hagytál magad mögött. Tele munkával, örömökkel és nehéz pillanatokkal, sikerekkel és orrabukásokkal. A Föld hétszer megfordult tengelye körül, és néha nagyon is érezted ezt az iszonyú sebességet. Az események pörögtek, egyszer fent, másszor a gödör alján, és mire észbe kaptál, jött az újabb feladat.  Viszont mindezekben volt egy biztos, kiegyensúlyozott pont. Valaki, akinek békét sugárzott az arca a legnagyobb harcok közepette is. Valaki, akivel szemben őszinte lehettél, sarokba dobva összes álarcod, nem kellett többé kényszeredetten játszanod a szerepeket. Lehettél önmagad, nyíltan, egyszerűen, és Ő csak erre várt.  Valaki biztos kezet nyújtott neked az embert próbáló pillanatokban, és veled élte át a 168 óra minden rezdülését. Ha kellett, megszabadított. Ha kellett, örömtáncot járt veled. És ha kellett, csak hallgatott némá