Önzetlenül
„Semmit
ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem
alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál, és senki se
a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”
Pál
levele a filippiekhez 2:3-4
Postára
indultunk. Délelőtt volt, és szokatlanul sokan várakoztak. Három
hosszú sor kígyózott előttünk. „Két kicsivel kivárni
bármelyiket lélelpróbálónak bizonyulhat” - gondoltam
magamban. De nincs külön kisgyermekes anyáknak fenntartott
ügyfélszolgálati ablak, így beálltunk az egyik sorba. Azok
azonban szokatlanul lassan haladtak, a kicsik türelme fogyott. A
kinti, téli ruházat egy részét levetettük, de idővel a rajtuk
maradt is kezdett túl meleggé válni. Ilyen körülmények között
egy felnőttnek is nehéz várakozni, hát még két kisgyereknek.
Egyre gyakrabban lehetett hallani a még halk, de panaszos
hangocskákat: „Anya!”, „Melegem van!”, „Mikor
megyünk?”.
Időközben
egy nyugdíjaskorú hölgy érkezett. Körülnézett, felmérte a
sorok hosszát, kifejezte nemtetszését, majd végignézte kik is
állnak benne, és rögtön beszédbe elegyedett egy, a mi sorunkban
várakozó, az ablakokhoz közel álló idős uriemberrel. Mintha
csak egy régi ismerősével találkozott volna.
A
kicsik türelme kezdett a végéhez érni. Még mindig csendesen
panaszkodtak, de éreztem, ha ki kell várnom a sor végét, nehéz
lesz. És ekkor a melletünk lévő sorból hátraszólt az éppen
soron következő hölgy és nagyon kedves hangon csak ennyit
mondott: „Kérem, jöjjön előre a két kicsivel. Nehéz lesz
kivárni a sor végét.” Mondanom sem kell mennyire örültem.
Ő, aki mellesleg munkahelyére igyekezett, pontos időre, azt
mondta: „Nem szabad késnem, nekem időre be kell érnem, de nem
nézhetem, hogy hogy szenved
az az anyuka a két gyekekkel a hosszú sorban.”
Ez
a hölgy úgy döntött, maga elé enged önzetlenül. A saját
érdeke lett volna, hogy minél előbb sorra kerüljön, de nem csak
a maga hasznát nézte, hanem másokét is.
Miután
megköszöntük ezt a kedves tettet, az ajtó felé vettük az
irányt. És mit gondoltok, ki távozott előttünk, dolgát
elvégezve, önelégült mosollyal az arcán? Az a nyugdíjas korú
hölgy, aki a hosszú sorok láttán felsóhajtott és a mi sorunkba
betolakodott.
Ha
csak a magunk hasznát nézzük, talán előbb végzünk. Ha azonban
a másokét is nézzük, lehet, hogy néha várnunk kell, és nem úgy
alakulnak a dolgaink, ahogy elterveztük őket, de kérdem én, vajon
melyik hölgy követte Jézus példáját?
Sietős
a dolgod? Nehéz napod lesz? Ne feledd el mások hasznát is nézni,
ne csak a magadét! Kövesd te is Jézus példáját önzetlenül!