Az Istenben bízók öröme
„Mind örülnek majd, akik
hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek
általad, akik szeretik nevedet. Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed
kegyelmeddel, mint pajzzsal.”
Zsoltárok könyve 5:12-13
Az 5. zsoltárban
Dávid egy reggeli imádságát olvashatjuk (szemben a 4. zsoltár esti
imádságával).
–
Az első részben érdekesen ötvözi egymásba a hangos kiáltást (3. vers) a csöndes
várakozással (4. vers), kifejezve evvel azt, hogy az ima valóban egy
kommunikáció. Ha dühösek vagyunk, kiabáljunk, de ne az emberekkel, hanem
Istenhez. Ugyanakkor hallgassuk meg Isten válaszát is, ehhez pedig csönd kell
és türelem.
–
Aztán összehasonlítja a „bűnösök” és az „igazak” útját. Míg a „bűnösnek” nincs
otthona (5. vers), addig az „igaz” Isten házába megy (8a. vers). Míg a „bűnös”
nem tud megállni Isten előtt (6. vers), addig az „igaz” leborul Isten
templomában (8b. vers). Míg a „bűnös” útja végén elpusztul (7. vers), addig az
„igaz” az ÚR igazságában jár (9. vers).
–
A zsoltár harmadik részében pedig Dávid jellemzi a „bűnösöket” (10-11. vers).
Ezt egyszerűen úgy lehetne összefoglalni, hogy olyan emberek, akik nem
őszinték.
„Isten nevét
szeretni” az Isten közelségének szeretetét jelenti (8. vers). Ez fizikálisan
kerül kifejezésre (az ÚR templomában való tartózkodás által), de gyakorlatilag
az Istennel való szoros kapcsolatra utal, amit imának, vagy kommunikációnak
nevezhetünk. Az „igaz” emberek pedig nem a tökéletesek, hanem az Istennel járók
közössége – ami a Mindenhatóval fönntartott kapcsolat egy dinamikus dimenziója.
