Isten mindent megmutat
Pál első levele a korintusiaknak 4:5
Sokan jól fognak járni azon a napon - mások nagyon rosszul. Ha minden úgy fog látszani, ahogyan a szívekben zajlik, nagyon leegyszerűsödik az emberek tábora mindössze két csoportra. Nincs többet színjáték, hazugság, álarcok, torzítás, szépítés, csak a leplezetlen valóság.
Jó hír és rossz hír egyszerre - az dönti el, hogy melyik, hogy melyik oldalon harcolsz igazán. Ha jót akarsz, de félreértettek, akkor jót hoz az a nap. Ha Te vagy az, aki éveken át tartod az álarcodat magad előtt és még senki sem jött rá, hogy az igazi éned rosszabb, mint az a szép maskara, akkor nem jó az a nap.
Pedig elkerülhetetlen. A fény, Jézus fénye, igazsága és büntetéstől sem visszariadó szeretete fog mindent igazi megvilágításba helyezni.
Az a nap közeledik, de nem rendelhetünk mini ítéletnapokat, még akkor sem, ha biztosan látni véljük a magunk igazát. Még az igazán nagy kihágások elítélése sincs a mi hatalmunkban, mert nem tudhatjuk, nem éppen az a nagy bűnös, akit kész vagyunk olyan hangosan elítélni, lesz az, akit a végítélet tisztának talál, mert addigra rátalál az Igazi Szabadítóra.
Félelmetes, amikor csak két tábor marad. De csodálatos, hogy Isten nem hagy bennünket örökre ebben a bűnös világban, ahol minden szétesik, elromlik, felbomlik, ahol mi emberek mindent elrontotunk és még meg is ítéljük egymást, pedig nem vagyunk különbek egymásnál.
Reményik Sándor: Ne ítélj
Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy mind halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább símogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
