Egyenruha
Éppen
ezért teljes igyekezettel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassátok meg az
igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az
önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben
testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti
szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi
Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek.
Péter második levele 1,5-8
11
éves korom óta vezetek autót. Édesapám megtanított, hogy ne neki kelljen
beállni a garázsba. Unalmas és hosszadalmas munka egy fárasztó nap után. Két
vasajtót is ki kellett nyitni, mire az autó előtt megnyílt a lehetőség, hogy beguruljon.
De én, kis apróság, örömmel vállalkoztam a feladatra, és ha már úgy is kezembe
volt a kulcs, mindig találtam valami okot arra, hogy akár 5 centimétert is, de
arrébb mozgassam az autót. Idővel egyre bátorodtam, és már az utca végén
található közértbe is elgurultam.
15
évvel később már nagyobb rutinnal hajtottam a szekeret és egy különös dolog
történt. Nem álltam meg a stop táblánál, és bizony ezt a rend éber őre megneszelte és lemeszelt. (Sietnem kellett, máskülönben mindig megállok ;) ) Az
érdekes az volt, hogy ahogy előre néztem azonnal láttam, hogy az bizony egy
rendőr bácsi. Megkaptam az intelmeket és tovább eredtem.
Azt
a részt emelném ki, amikor megpillantottam az egyenruháját. Rögtön tudtam
kicsoda ő. A nevét nem tudtam, de ahogy peckesen állt és lóbálta a kezét,
egyből megértettem mit akart. Érdekes, nem azt hittem, hogy ő egy néptáncos,
vagy, hogy autószerelő. Ő a rendőr.
Most
ha van lehetőségünk eme unalmas sorok közül kizökkennünk, akkor talán olvassuk
el újra a fent idézett szöveget! … Ilyeneknek kellene lennünk, és azonnal
felismernének bennünket, és rögtön tudnák, hogy kik vagyunk és hova tartozunk.
És ez eredményességhez vezetne!
