Az engedelmesség titka
„De
hű az Úr, a ki megerősít titeket és megőriz a gonosztól.
Bízunk
is az Úrban reátok nézve, hogy megteszitek és meg is fogjátok
tenni azokat, a miket parancsolunk.
Az
Úr pedig igazgassa a ti szíveteket az Isten iránt való
szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra.”
2
Thessalonika 3,3-5
Megtenni,
amit Ő mond, mi késztetne erre? Általában az ember megpróbálja
motiválni a másikat, hogy az a kedvére tegyen. De a motiváció
leggyakrabban arra ösztönöz, amivel motiválnak minket. Ha a
gyereknek csokit adunk, hogy tanulja a matekot, akkor a csokit fogja
szeretni és nem a számokat. Ha az odafigyelés a jutalom, akkor a
feltétel nélküli szeretet kerül háttérbe. Természetes dolog,
hogy vágyunk szeretteink, barátaink, embertársaink elismerésére,
de ha ez csak akkor lesz a miénk, ha megdolgozunk érte, akkor
mindig a teljesitmény lesz a lényeg. Ez pedig a cselekedeteinkre
teszi a hangsúlyt és végül elhisszük, hogy megdolgozhatunk az
üdvösségünkért. Még ennél is rosszabb, ha az engedelmesség
versenyszellemből fakad. Megmutatom, hogy én jobb vagyok, mint a
másik. Legyőzni valakit a jóban nagy dicsőség lehet a világban,
de Isten országának jutalma minden emberé és pontosan az a cél,
hogy minél többen elfogadják. A rivalizálás, a becsvágy, a
hatlom utáni áhitozás mindig azok útjába gördit akadályt,
akiket el szeretnénk érni az evangéliummal, a többi ember elé...
Nem marad hát semmi más, csak az, amit Pál mond: „az
Isten iránt való szeretet, és a Krisztus iránt való
álhatatosság.”
Engedelmességünk
titka az Istennel való, szeretetteljes, állandó kapcsolatunk, a
Krisztus iránt való elkötelezettségünk, hűségünk mélységében
rejlik; nem pedig a másik ember jellemében, irántunk való
hozzáállásában és nem is a várható nyereségben. Az engedelmességünk titka abban van, hogy megértettük-e Isten irántunk való nagy szeretetét.