A kudarc után


Ő pedig ezt mondta nekik: "Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!" Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt.”

János 21:6

Jézus feltámadása után Péter javaslatára a tanítványok visszatértek a régi hálóhoz. Ott folytatták az életüket, ahol elhívásuk előtt abbahagyták. Mintha nem is találkoztak volna az Úrral, mintha a három és fél év meg se történt volna. Nem hiszem, hogy elfelejtették mindazt, ami velük történt ez alatt az idő alatt, inkább nem akartak emlékezni rá. Túlságosan is fájdalmas volt, az átélt csalódás égette őket belülről ezért így védekeztek. De nem lehet meg nem történté tenni a múltat. Hiába voltak mesterei szakmájuknak, hiába volt a sokéves halászgyakorlat a kezükben, hiába volt az erőfeszítés egész éjjel az eredmény megint csak kudarc volt. Amikor a part felé hajóztak sült hal illata szált feléjük és a tűz mellett meglátták Jézust. Neki volt hala! Amikor megkérdezte tőlük, hogy fogtak-e valamit, nekik megint be kellett ismerniük, hogy nem. Ezután kapták az utasítást, hogy próbálják újra és a parancsnak engedve ismét megtörtént a csoda.

Sok tanulság rejlik ebben a kis, evangéliumi történetben. Először is, ha már találkoztál Jézussal, bármilyen csalódás is ért, nem tehetsz úgy, mintha nem történt volna semmi. Keresztény életünk kudarcai nem Istenben keresendők, hanem önmagunkban. Ha elfordulunk az útról, ha visszatérünk a régi életünkhöz, csak újabb csalódások elé nézünk. A megoldás nem ez, hanem az, ha szembenézünk a múlt hibáival és tanulunk belőle.

Másodszor, nem engedhetjük meg, hogy a fájdalmunk eltorzítsa a valóságot. Sokan menekülnek a kudarcaik, a hibáik elől, mert túlságosan is fájdalmasnak találják azokat. Ez azonban ugyan olyan balgaság, mint megelégedni a patikában kiváltott fájdalomcsillapító hatásával és nem menni orvoshoz, nem kezelni az igazi bajt. Ha így teszünk, az végzetes következménnyel járhat. Ahogy Urunk utána ment a tanítványainak és nem engedte őket az önsajnálat mocsarába süllyedni, úgy jön minden nap hozzánk és szembesít bennünket önmagunkkal, hogy az igazi megoldásra találjunk.

Harmadszor, Istennek minden helyzetre van megoldása, sőt, már elő is készítette azt. Nincs olyan kudarca az életünknek, amit nélküle megoldhatnánk. Elutasítani Őt nem az önálló, erős ember tette, hanem a balgáé. Félre kell tennünk minden büszkeséget, minden önfelmagasztalást vagy önsajnálatot és engednünk kell tanácsának! Ekkor, de csak ekkor, az engedelmesség után következhet a megoldás mindannyiunk életében.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet