Szövetség

Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.                                                                   I. Mózes 9,13

Általános iskolában, amikor azt kéri a tanár néni, hogy: „na gyerekek, rajzoljatok amit csak szeretnétek”, a gyerekek üdvrivalgásba kezdenek, hogy végre szabadon engedhetik fantáziájukat. Ekkor a 30 fős osztályból széles palettán lehet válogatni ki, mit rajzol. Ezek között szinte biztos, hogy egy szivárványt ábrázoló tájképnek látszó kép is elkészül. A szivárvány, amiről a Szentírás beszél nem a legkedveltebb hercegnős tündérmesében egy kellék, hanem a világ számára egy szövetség, amely már korábban létrejött a föld, és az Isten között

Az emberek, gyerekek tudattalanul is, de vonzódnak e csodálatos égi jelenséghez. Fényképeket készítünk róla, beszámolókat tartunk arról, hogy mekkora ívű volt ez a „természeti” jelenség.

Az évezredek alatt különböző magyarázatok alakultak ki a keletkezésének magyarázata kapcsán, és a valós értelmezése eltorzult. Íme néhány:

• a népmesékben az égbe vezető híd
• a skandináv mitológiában is egy hídként funkcionál, ami összeköti az eget a földdel és ezen keresztül viszik a lelkeket a jobb világ irányába
• az ausztrál mitológiában egy szivárványkígyó teremtette a világot
• a japán mitológiában az első istenek szivárványhídon jöttek a földre
• a sumer mitológiában a szivárvány Ninurta koronája
• az ír mitológiában a szivárvány tövében rejtik el kincsünket a leprechaunok.

Talán ez utóbbinak az ábrázolását láttuk a legtöbbet. Tudom, hogy néhányan úgy olvastuk ezeket, hogy a szemöldökünk a magasba emelkedett, esetleg megmosolyogtuk, és ezután elmondjuk az újabb emberi ésszel kitalált verziót.

Ennél egyszerűbb a képlet, tudom, hogy az emberi képzelet végtelen de figyeljünk arra, amit Isten mond. Szövetséget köt az emberrel. Ennek jelét is adja, hogy nem fog még egyszer elpusztulni a föld özönvíz által. Talán ebben is kételkedünk néhanapján, még a legkülönbek is látva az árvízi helyzeteket kis hazánkban. De az Isten szava nem változik. Az egész Bibliában azt látjuk, hogy következetes és soha nem fordította el tekintetét az emberek felől. Nem változott ez mára vonatkozóan sem. Mi a vigasztalóbb kedves olvasó? A leprechaunok elrejtett kincse, vagy Isten szava? Másképp kérdezem! Mikor felsóhajtunk és segítségre, vagy tanácsra van szükségünk, kitől várjuk? A Szivárványkígyótól, vagy Istentől? Ne dőljünk be a csalásnak, ne lépjünk csapdába, vagy ahogy szüleink mondták gyerekkorunkban,: „nem kell mindent elhinni amit a mesékben látsz.”

Ez a szivárvány ragyogja be a szívünket, legyen ez szövetség az Isten és köztem!